Kezdés: Élet Himnusza
A hazatérés küszöbén 3. - szellemi
gyakorlat -
Helyezkedj el
kényelmesen!
Hunyd be a
szemed, majd végy egy mély lélegzetet!
Ahogyan a
levegőt lassan kiengeded, számolj magadban öttől visszafelé lassan, nyugodtan.
Öt… négy…
három… kettő… egy….
Békésen,
nyugodtan, lassan, szinte észrevétlenül lélegzel.
Érzed,
ahogyan minden lélegzetvétellel egyre tisztább vagy sejtjeidben, s egyre mélyebben
és mélyebben éled meg a békét, … nyugalmat … és csöndet…
Érzed: ahogyan kiengeded a levegőt, mindig egyre
mélyebbre és mélyebbre haladsz a lépcsőn lefelé… Befelé, Önmagodba, lelked Fénymagja felé.
Tested
ellazul, elnehezedik.
Izmaid egész
testedben feszültség nélkül, lazán pihennek, …
s tested tökéletes nyugalomban van.
Elméd lassan
elcsöndesedik. S ahogyan egyre mélyebben és mélyebben jársz lényednek fénylő
templomában, a külvilág zajai lassan feloldódnak a Béke csöndjében.
Izmaid
tökéletesen ellazultak - fejtetődön…
arcodon,…. ajkaid, és szemhéjad is békésen pihen.
Nyakad, … vállad,
… mellkasod,… hasad, …hátad izomzata is laza már…. Csodálatos érzés mélyen
ellazult állapotban időzni!
Érzed, hogy e
nyugalom teljesen átjárja minden testedet….
Fizikai, érzelmi,
mentális, és spirituális tested is lágy áramlásban,van….Szinte feloldódsz a
létezés Ős vízében, …mely gyógyítja, megújítja, s teljesen átmossa azokat …. szeretetével
átírja egész létezésed minden fájdalmát, … nehézségét – végtelen békévé simítva
azt! Látod, hogy minden sejted – mint egy-egy apró univerzum – annak minden
részletében, annak minden fraktáljában megújul, megerősödik, s egy új, finom
minőség hatja át, mely az Eredet mezejének üzeneteit hordozza…
Karjaid, … lábaid…
egészen az ujjad hegyéig lazák már… s a
kezdeti nehézségét immár könnyed, légies érzés vette át. … Szinte lebegsz!
Mennyei érzés
ez a könnyedség! ….
Tested
érzeteit elengedve érkezel meg a mozgólépcső aljára a már megismert,--- gyönyörű,… fából faragott,… hatalmas Kapu elé.
FényMagod
otthonának kapujához!
Ismét feltör
benned a jóleső érzés - Hazaértem… J
Ahogyan széttekintesz,
kis meglepetéssel veszed észre – mintha nagyobbá vált volna a TÉR! A rét, a
lágyan ringó virágtenger, mintha egyetlen, végtelen tengerré tágult volna, s a
színek kavargó hömpölygése, az aranyló sugarait bontogató nap fényében – pompás
látvány nyújtanak…
A réten
lassanként fe-feltűnik egy-egy ember…
Lámcsak –
gondolod Magodban…
Érzik az Égi
Haza hívását… a felkelő NAP szólítja szíveikben Őket – ahogy Téged is.
S a diófa… Ó…
Milyen gyönyörű!... s bölcs lombja, mint öreg tanító, szerető dajka – végtelen
szeretettel tárja ágait az egyre gyülekező emberek felé, s óvó, odaadó örömmel
öleli lombja alá mindegyiküket…
A KAPU… Az
aranykapu… kiterjesztve önmagát –
hatalmasra nyújtózik… Szinte az égig felérve - mindent magába vonó fénysugárral
tündököl…
„ez a
menyország kapuja” – suhan át szíveden az érzés…
a meghatottság
érzése árad szét lényedben, szinte beleremeg egész tested… Óh, Jó Anyám! … Mennyire
éheztem már e pillanatot!
A várakozók hirtelen kürtszót hallanak…
Háromszor
szólal meg a Kürt hangja, JELezve –
figyelmét mindenki helyezze a történések felé…
Ekkor három,
hatalmas angyali lény, fénylő, szinte áttetszően légies megjelenése vonja
magára figyelmét a jelen lévőknek….
Majd halk
csengettyű csilingelése töri meg a csendet, s símul bele a JELenetbe….
(Tingsha)
finom
hangjával lágyaíja a tér apróbb fodrait, melyet a kürtszó RENDre szólító,
átható ereje rendezett át.
Ekkor
megjelenik János… A legkisebb.
Fegyelmezett,
bátor, határozott, mégis minden rezdülésében a JELen lévőkért való,
Túláradó
szeretetétől áthatott, jóságos erővel vezeti a folyamat vezetését…
Mindannyian teljes nyugalomban, elfogadásban és méltóságban állunk ott, érezve Őseink türelmét, bölcsességét és erejének esszenciáját szívünkben. Feléled bennünk Őseink Szkíta méltósága lényünkben, s az, immár nemcsak az ismeretek szintjén, hanem TUDÁSként, lényünknek saját részeként, hatja át egész létezésünket… Hisz ezek vagyunk… Krisztus Apostolai – egytől egyig… Fenséges, méltóságteljes erő hatja át tudatunkat…
Az Östen
Szándékának, Szentkoronai kiáradásának követeiként állunk ott, mindannyian….
Kik kérdés, s felesleges szavak nélkül is értik a TÖRVÉNYT, …életük, létezésük
minden színterén e fenséges erőt, alázatot és bölcsességet KÉPvisleve
szolgálja, EGYként, az Ő szándékait…
Immár emlékeinkben JELen van, hogy Ősten szándéka, a Szentkorona hívja Létbe Égi Anyánk, s Atyánk Szent Családját, általa vált valóra a Világ Világossága… S született meg a Létezés Rendje… A Fény Fiú Krisztus, s Fény Leány Krisztus… S Belőlük árad ki a Teremtés egésze…
Immár emlékeinkben JELen van, hogy Ősten szándéka, a Szentkorona hívja Létbe Égi Anyánk, s Atyánk Szent Családját, általa vált valóra a Világ Világossága… S született meg a Létezés Rendje… A Fény Fiú Krisztus, s Fény Leány Krisztus… S Belőlük árad ki a Teremtés egésze…
János
átszellemülten áll a kitárt kapunak ajtajában.
A legkisebb
királyfi… Ki Ősteni Atyjának legbölcsebb gyermeke… Bátor és erős… Az Égi
Nyilasok legártatlanabbja… Szűzies tisztaságú lénye bölcs, szelid, szeretettől áradó,
mégis erő, s méltóság sugárzik minden mozzanatában.
Egy dal szólal
meg szívéből: (szív szól a szívhez…)
Lelkét átjárja e dallam, mellyel szólított a
Teremtés Háza már gyermekeit a Hazatérés felé.
Lassan elindul a Tömeg felé…
Lassan elindul a Tömeg felé…
Egy apró,
mégis méltóságteljes Asszony elé lép.
Emese az. Ki a
setétség korában egy Nemzetség Anjya volt. A Nemzetségé, kiknek feladat az volt
– elérhetően, csak a MAG lélek Mágusinak számára felismerhető, s elérhető módon
rejtsenek el MINDENT, mi a setét kor végén, mikor az Idők Szava megindul, a MAG
– felismerje, s felszabadítsa azt.
E Nemzetség vot, ki a Kerecseny TÚLRÚL hozott üzeneteit, az útmutatásokat rejtő Szent Koronát értve – megcselekedte mindazt, mi egyetlen esélyt jelentett a világnak Új Fényességbe emelkedésére…
A MAG népének sarjai – húsukkal s vérükkel táplálták e Szent Hagyatékot Őrző Sólyom, S az Ősi Erényt őrző Oroszlán gyermekét – az Arany Griffet, az Ősi Szkíta Tudás, bölcsesség és az Ősteni Igazság és Rend KÉPvisleőinek minden hagyatékának zálogát,… melynek megjelenése adta hírül: - AZ ÖRÖKSÉG ÁTVÉTELE MEGKEZDŐDIK, S LÉLEKCSALÁD ÚJRA FELEMELI A TEREMTETT VILÁG EGÉSZÉT…
János megfogja kezét, s kivezeti a Kapu eleibe, ahol egy pillanat múlva már a 4 elem körében, a Szer Tüze lángol…
E Nemzetség vot, ki a Kerecseny TÚLRÚL hozott üzeneteit, az útmutatásokat rejtő Szent Koronát értve – megcselekedte mindazt, mi egyetlen esélyt jelentett a világnak Új Fényességbe emelkedésére…
A MAG népének sarjai – húsukkal s vérükkel táplálták e Szent Hagyatékot Őrző Sólyom, S az Ősi Erényt őrző Oroszlán gyermekét – az Arany Griffet, az Ősi Szkíta Tudás, bölcsesség és az Ősteni Igazság és Rend KÉPvisleőinek minden hagyatékának zálogát,… melynek megjelenése adta hírül: - AZ ÖRÖKSÉG ÁTVÉTELE MEGKEZDŐDIK, S LÉLEKCSALÁD ÚJRA FELEMELI A TEREMTETT VILÁG EGÉSZÉT…
János megfogja kezét, s kivezeti a Kapu eleibe, ahol egy pillanat múlva már a 4 elem körében, a Szer Tüze lángol…
Emese egy
Kehelyt tartva kezében, benne az Élő Szőlőtőke nektárjával, az Ég felé emeli
azt…
Míg János
kezében az Igazság Kardja, melyet az Ég fel emelve kér Ősten bebocsájtó
szándékát az egybegyűltek felé.
A Kard végén
az Ősten szikrája villan, majd János, a MAG népének Ősi Rendje szerint
kardjának végét a Kehelybe mártva szenteli meg a nektárt…
A JELen lévők
mindegyikének kezében kehely jelenik meg, melyben e Szent Nektár , mely
áldomásuk italaként fogyasztva készíti fel testüket, lelküket Szellemükkel való
Szent Találkozására.
Egy pillanatig
lehajtott fejjel, alázatukban állnak Mind. Majd egy jelentőségteljes csendülő
hang hallik… (hangtál)
S mind féltérdre ereszkedve, fejünket meghajtva
várakozunk, s mondjuk együtt a Hazatérés Himnuszát
Hirtelen észleled is körülötted a sokaságot, mégis, mintha saját kis univerzumod külön kis dimenziójában MAGodban élnéd meg e varázs pillanatait…
Hirtelen észleled is körülötted a sokaságot, mégis, mintha saját kis univerzumod külön kis dimenziójában MAGodban élnéd meg e varázs pillanatait…
Mélyen megélt
CSEND járja át a Teret…
Majd
felcsendül a Fény Himnusza… (Also sprach Zaratusztra)
Mindannyian
állva várjuk már, hogy megérkezzen Ő, Égi Édesanyánk, kinek fején a Szentkorona
ragyog. S Ő jön, lassú, puha léptekkel, méltóságteljesen, túláradó örömmel
szerelemmel szívében!
Ott áll, mint az Otthon melegét és békéjét a szeretet biztonságát adó szülőanya, ki egyéni kicsiny univerzumában Mindenkinek külön-külön jelenik meg, s öleli szerető Édesanyai keblére.
Ott áll, mint az Otthon melegét és békéjét a szeretet biztonságát adó szülőanya, ki egyéni kicsiny univerzumában Mindenkinek külön-külön jelenik meg, s öleli szerető Édesanyai keblére.
-
Jöjj drága Kincsem! Jöjj ölembe hát!
-
Szerelmemnek árja gyújtson lángra már!
-
Szívemből dúdolom az otthon himnuszát, szívedbe
oltom én a Szent Harmóniát.
Fényednek égi lángja új erőre vált! Szívednek Magja végre végre megtalált!
Fényednek égi lángja új erőre vált! Szívednek Magja végre végre megtalált!
-
Jöjj gyermekem dalold a a Magnak Himnuszát,
Jöjj, s vedd szerelmedbe az Új Föld dallamát!
-
(tovább dúdolom)
-
S mindegyikünket egyenként kíséri föl a Teremtés
Házához.
-
A sokaság megáll a bejárat előtt., ahol az
Egység Szent Zászlaja lobog a lágy hajnali szélben. Aranyló mintázatán
megcsillan a napfény.
-
A gyermekek – hogy Édesanyjuknak EGYként nyújtsák át szívük vágyát az új képletekkel gazdagított Szkíta Aranymagjaikat, s hogy érezze anyjuk – KÉSZek felölteni reájuk szabott Viseleteiket – EGYként, hangos szóval, féltérdre ereszkedve, zengő szívvel mondják el a Hazatérés Himnuszát:
A gyermekek – hogy Édesanyjuknak EGYként nyújtsák át szívük vágyát az új képletekkel gazdagított Szkíta Aranymagjaikat, s hogy érezze anyjuk – KÉSZek felölteni reájuk szabott Viseleteiket – EGYként, hangos szóval, féltérdre ereszkedve, zengő szívvel mondják el a Hazatérés Himnuszát:
Lelkem már
hófehér, terheit letette, készen állok már Égi Menyegzőmre.
Hitem erős
váram, élen igaz létem, Égi Édesanyám oltalmát felvettem.
Szeretetem
túlér Önnön korlátomon, lelkem békéjében nincs, mi korlátozzon.
Félelmem nincs
többé, kétségeim szállnak, Égi Anyám, magjai, immár készen állnak.
S ő boldogan
dalolja a hívó dallamot, mit minden alkalommal hallottál, amikor a Kapu előtt
álltál…
(Hazatérés
himnusza)
Gyermekeim! –
szólalt meg szelíd, szerető hangján.
Közeleg az
IDŐ.
A nap már
hamarosan eléri a Föld peremét, s árasztja Fényét…
Emlékezzetek!
Viseleted itt
áll, az Egység erejében.
S kicsiny
univerzumunk mindegyikében felsegítette reánk az Égi Menyegző Ruhánkat, melyben
az Ősten Követének szolgálatára vagyunk hívatottak megcselekedni az Ő Tiszta,
reánk bízatott Szándékát.
Kincseim! Áldott Magjaim!
Kincseim! Áldott Magjaim!
Most
indulnotok kell!
Már Ősmeritek otthonotk titkát! Bármikor eljöhettek,
ha szolgálatotokban megfáradtok, s ölembe hajtanátok csüggedt, pihenésre vágyó
fejeteket!
Az Élet
Kenyere, az Élő Szőlőtőke Gyümölcsének nektárja mindig vár reád!
Az Atya, és a
Legkisebb, Égi Anyánk oldalán állva boldogan integet felénk, ahogy mind,
egyként, s mégis önállóan indulunk az útra, földi otthonunk felé, hogy
fogadnunk kell szíveinkeb az Új Élet magjait, melyet létezésünk ezen
életterében árasztanunk s gondoznunk kell, hogy a reánk bízott Földet új,
boldog jövő fel vezessük.
Egy pillanat
múlva már ott állsz, a lépcső előtt.
Még
hátrapillantasz, s megígéred MAGodnak, hogy gyakran hazatérsz, hogy Titkait a
létezésnek, s Tudásnak felelevenítsd. Hogy Hagyatékodat megismerd, s alkalmazni
tudd.
Felpillantasz
az égre, s látod, hogy a Legkisebb az AranyGriff hátán repül,, integetve feléd,
s éneke végig kísér, míg haladsz felfelé a lépcsőn…
(fehér lónak…)
A lépcső
tetejéhez érve megpihensz, fejedet magosra emelve, délceg, méltóságteljes
tartással indulsz fölfel, tudatodnak fizikai szintére. Mire ötig elszámolsz,
megújulva, immár teljes erődben, tiszta és igaz szándékodban megállva indulsz
útnak az Élet és a Létezés Igazságának Követeként.
egy , kettő,
három, négy öt….
Lassan Megmozgatod
végtagjaidat, összedörzsölöd tenyereidet, majd felmelegedett tenyeredet szemeid
elé téve lassan kinyitod a szemedet. Jól, és egészségesnek érzed magad, s
szívedben érzed az Égi Feladatra hívás üzenetét. Tudatosítod Magadban mindazt,
mit útmutatásként megéltél szívedben.
S most menj, s napkelet felé fordulva végezd el a rendelt
meditációt.