Egységben zajló teremtési feladatra hívunk minden igaz Magyart!

Teremtés feladatai iránt elkötelezett, küldetését érző Magyar Testvérünk!

Az AranyGriff erejére kapcsolódva -2019. június 18-24-ig minden napra szólítja Magyarjait a Teremtés, és a Magyarok Nagyboldogasszonya!

"Fehérlófia most készül a Griff hátára ülni", s az emelkedés végső nagy küzdelmében átemelni a Teremtett Világot a megbocsátás, megbékélés, és Szeretet világába.
Ebben vállaltál rész, Kedves magyar lélekkel érkező Testvérem. Mind, ki olvassátok e sorokat!
Bizalmat kaptál az Egy Istentől, hogy jelen időre cselekvőképes magyarként e küzdelmes, de akár életünk árán is megvívni szükséges küzdelemben részt vegyél, mer érdemesnek ítélt ítélt Rá. De vajon az is maradtál-e bizalmára?...

Immár csak annyi a kérdés:
Játszod-e tovább egyéni szerepedet, vagy feladva azt, beolvasztod Istenünk üstjében eddig használt kardodat, hogy általa az Igazság Kardja végre újra elkészülhessen, s lesújthasson a Teremtett Világot békjóba dönteni kívánó erők írmagjára is, s átminősítse egysszer s mindenkorr, vagy semmisítse meg végképp!

Kérek minden csoportot, aki valamely teremtési területre elhívatott, kapcsolódjon EGYSÉGBE, szólítsa meg közösségét, és kapcsolódjon munkába!

Hatalmas rendeződési folyamat vette kezdetét a mai napon.
Nemzetszintű teremtési munka, kivétel nélkül minden magyar szív szólításával.

TISZTELETTEL KÉREK MINDEN SZAKRÁLIS TEVÉKENYSÉGBEN ELINDULT CSOPORTOT, HOGY EGYÉNI, EMBERI GYENGESÉGEITŐL MEGVÁLT, FELKÉSZÜLT ÉS ALÁZATTAL SZOLGÁLATRA JELENTKEZŐ KÉPVISELŐJE JELENTKEZZEN AZ aranygriff.muhely2017@gmail.com email címen, ahol válaszlevélben megkapja a munka megkezdéséhez szükséges útmutatásokat..

Minden régiónak megvan a rendeltetése és szerepe a Kárpát-medence Szakrális Kelyhében, a csokrok és almok rendszerében, így ebben szükséges elindulni, a leküldött és folyamatosan érkező képletnek megfelelően.

Immár végképpen szükséges Nemzetté kovácsolódnunk. Edzett, szívós, kemény acéllá, és Krisztussá rendeződnie a Nemzetnek.
Nincs több idő...

Az alábbi üzenet ma hajnalban érkezett:

(NIMRÓD ÉS ATYÁM ÜZENT ÁLTALAM
(Ibolya)

Kaktusz nyílik az ajtómban. Nem vár nemzetem, Népem ottan.

Bejárék- e nagy világot és nem lelek országot.

Az ország, mit keresek az álom tengelyébe süllyedék. A vala, a volt még nem jött el.

A felfogás a rossz és nem a képzet.

Képzeld az égre a csillagos eget!

Az égben a hold üdvözli anyját. Ostorozva népét. Nimród pallosát.

(ki a hold, és ki az anyja?... fontos üzenet.../Éva)

Vágtat a nép, nem, sehogy sem ébred - avégtelen pusztaságban, csillaga még nem érik.

Csak jajjgat némán, minthogy végre kihajt.

Útmutatásomul kijelölöm Vazult, kit vére hajtott, szíve éket vert vadul.

Ki nem érté szavamat, annak vére már elhullajtatott.

A MAG vetése még éretlen. Nem hajt ki belőle semmi sem.

A nemzet MAG-ja magtalan. Hiánya a végzetében van.

Elhamvad a vetés, mely a száraz talajban kókadva él.

Nincs víz, mely táplálja. A folyó nem árasztja ki medrét.

A Fény elalszik.

A szív kialuszik.

Nincs semmi csak a Fény és a Nap fénye, ami feléleszti Nemzetem.

S a víz, mely olyan fontos lenne, elveszti útját, parttalanul árad a létezésben.

Nimród. (Üzenete)

Seregem hiába kélt fel, ha népem nem áll készen, hogy összegyűjtse seregét.

A haza szétforgácsolódik a pusztaságban.

Én pedig seregemmel visszatérek otthonomba és tovább aluszék.

Hírvivő! Ki most hallod szavam. Ne állítsd meg az idő kerekét!

Más lészen a dolgod, mint te azt gondolád.

Hazánk fiai a múltat kergetik, ahelyett, hogy önvalójukban az Istent megtaláltatik.

Nimród népének nem kell lemosni népe jármát és mocskát, mit maguk gyűjtöttek össze évezredeken át.

A MAG-ok gyűljenek össze és tegyék meg a dolguk!!!

Istenasszony anyánk Szent helyére zarándokolva kérjék leborulva, alázattal népünk imádatának leoldását.

Feloldozását e nemzetnek, e hazának, mi vétlen az idő tengelyében és síklyaiban.

Oldódjék fel a kötelék.

A száraz kóróra öntsenek tiszta vizet.

Akkor talán feléled a Nép.
Hazatalál tiszta tengelyébe.

2019. 06. 18. (éjjel fél 12 és fél 1 között érkezett az üzenet. 17-én holdtölte volt.

Eva jól végzi a dolgát, mit Boldogasszonyunk üzen néki, Istentől való cselekedet.

Vajk ébredék, de nem tudom mit szánjak neki, hiszen léte még nem lét. Népe a Szent koronát élteti.

Hiába az ő egyetlen MAG-osztó ereje, ha nemzete megosztott.

Őt női létbe szántam, hogy anyaként vezesse nemzetem.

A béklyót, mit egykor hordott, levetettem róla.

Szabadon szárnyalhat, le-fel kedvére a Mindenség küszöbéig, az Arany hajnal beköszöntéig."

Tevékeny napok mögött és előtt állunk a JELen-ben az AranyGriff Szakrális fejlesztő erejének tengelyében, Mag-árasztó közösségünk tagjaival.
A mai napon több Isten által elrendelt új kapcsolódás eredményeként ismét nagyobbat tudtunk előre lépni.
Mindannyiszor, mikor ezen erőtengelybe új, érett MAG erő kapcsolódik, összeadódó erőink hatalmas lépést tudnak lendíteni.
Megérezhettük ismét, milyen kardináls kérdés az, hogy az Istenanya előt és Egy Istenünk előtt alázatban megálló, szolgálatára és az együtt- működésre kész Teremtő Magyarok milyen hatalmas erőt KÉPesek megmozdítani.

Kedvesek!
Erre mindössze 2 napunk van. Majd az tovább emelni szükséges a sorsfordító hétfőig.

Kérek tehát minden magát megigazultnak, s Isteni tengelyében magát stabilnak érző Magyart -
Álljon Istenanyánk elé, teljes elki mezítelenségében, s alázattal megélve jelentse ki:

Lelkem már hófehér, terheit letette.
Készen állok már Égi Menyegzőmre.
Hitem erős váram, élem igaz létem,
Égi Édesanyám oltalmát felvettem.
Szeretetem túlér Őnnön korlátomon!
Lelkem békéjében nincs, mi korlátozzon!
félelmem nincs többé, kétségeim szállnak!
Égi Anyánk! Magyaid immár készenállnak!


Ezt ha megtetted, kérlek jelentkezz szolgálati helyed bés feladatod betöltésére, csoportodnál, kinek ugyanezen módoen előkészült képviselője jelentkezzen az aranygriff.muhely2017@gmail.com címen.

"Komoly folyamatban állunk, és Istenünk várja az érett magyarjait, hogy a Kárpát-medence végre készen várja Nimródot és Égi seregeit, hogy az "anyját váró holdat" az Anyját váró Hold ereje válthassa föl." - ez friss üzenet.


Folyamatos megértésekre kell szert tennünk a megkezdett úton, amin halad a csapat, és valóban mindenkire szükség van. Különben ha sikerül is - aki "elhagyja Istenanyánk fészkét, s keresi maga útját - elvétetik erőben" - (Üzenet).

Mindazok, kik jelentkeznek, ne vegyék zokon, de körültekintően kell eljárnunk csatlakozásának ügyében. Kérem ezt tiszteletben tartani.
Kinek közössége készen áll a közös munkára, képviselő által bekapcsolódva teheti azt meg, teljes mellérendeltségben, odaadásban szelídségben.
A csoportok legalább 7 főből alkottassanak, Teremtő erejük ekkor éri el a kívánt szintet. Ha nincs ennyi, meg kell keresni a régió többi tagjait, és összefogni!
Nem lehet már kifogás sem munka, sem család, sem egészségi, sem kényelmi szempontok.
Ezt már mindenki csak egyéni felelőssége terhére tegye.


 Amit ezen túl egyénileg megtehettek, az a következő:

Nimród koronázására készülve az alábbiakat kell a Jupiter felé fordulva fohászként elmondani reggel 7. és este 7 órakor, kb 10 perces kitartott energiával.


ÁLDOTT ŐSI ATYA, KI AZ UNIVERZUM FIAKÉNT KIVÁLASZTOTTÁL AZ ÖSSZES NÉP KÖZÜL, HOGY UTÓDAIDDAL E FÖLDET BENÉPESÍTSD...

A TE FIAD KÚS, KI NEMZETTE NIMRÓDOT A NAGY VADÁSZT, A MAGYAROK ŐSAPJÁT! HISZEN, HUNOR ÉS MAGOR NÉPE, NIMRÓD KIRÁLY NEMZETSÉGE!

HATALMAS NIMRÓD KIRÁLY!
VEZESD NÉPEDET AZ ISTENI ÚTRA,
ARRA AZ ÚTRA, MELYEN EGYKORON JÁRT!

ADJ ERŐT ÉS HITET AZ EMBEREKNEK,
HÍVD MAGADHOZ NÉPEDET!

KAPCSOLJ ÖSSZE BENNÜNKET A FÉNNYEL, HOGY EGGYÉ VALJUNK MIND TE VELED!
HATALMAS NIMRÓD KIRÁLY!

VEZESD NÉPEDET AZ ISTENI ÚTRA, HOGY KÖVESSEN TÉGED MINDEN LÉLEK, KI HALLJA HANGODAT!

ÁLDÁS

24-ig gész nap , folyamatosan ezt mondd!
Hallgasd a zenét (Magír- Benned ragyog), mondd ahányszor belefér... Tanuld meg, s munka közben is tudod mondani, ha kell!

Az elkövetkezendő napokban szintén, de reggel és este 7-kor feltétlenül!
Holnap naplemente idején gyújtsatok tüzet, s kérjétek Nimródot, hogy alázatban megjelentünk, s nem jött hiába!

Hármas halom áll...

Hármaskereszt áll/él felettünk

Egy történetet mesélek most el, melynek minden szava igaz. Életem, sorsom, hitem és nemzetünk életének, sorsának, hitének története ez. Valami, mely itt és most játszódik. Bennem és bennetek.

Lassan már négy éve, hogy álmomban a Faluhely völgyében jelenést láttam. A völgy ölelésében álló domb tetején állt egy hármas kereszt, s magam ott ültem a tövénél. Kívülről láttam mindezt, de belülről éreztem, ahogyan szívem mélyéről sarjad, s belőlem ágazik a magas kőkereszt.

Az álmomat követő időkben sokat töprengtem. Vajon mi dolgom a kereszttel? Akkoriban talált rám Weöres Sándor számomra legnagyszerűbb verse, az Örök pillanat:

Örök pillanat (részlet)

Mit málló kőre nem bízol:

mintázd meg levegőből.

Van néha olyan pillanat

mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,

bezárva kincses öklét,

jövője nincs és múltja sincs,

ő maga az öröklét.

Kimentem hát a dombra, s szívemből megformáltam a keresztet. Formáltam volna. De már ott volt. Látni még nem látszott, de éreztem, hogy mindig is ott állt a kereszt. Nálamnál nagyobb, szentebb erő formálta, s én csupán az vagyok, kinek megmutatták, és akinek az a dolga, hogy láthatóvá tegye mindannyiunk számára. Megértettem. Ám mindennek a súlyát nem éreztem, feladatomat elnapoltam, hiszen alig harminc évesen a megélhetésemért, a családomért dolgoztam, s úgy véltem, majd eljön a keresztállításnak is az ideje.

Ám a Teremtő másként rendelkezett. A major építése, mely addig isteni segítséggel és sok-sok munkával a végéhez közeledett, egyszer csak megakadt. Kudarcok sora ért, balszerencsének vélt sikertelenség minden téren. Akkori házasságom épp így a vége felé tartott, hiába volt már két gyönyörű gyermekünk. Ami nem ment magától, azt megpróbáltam még nagyobb erővel tenni, sikertelenül. Végtelenül egyedül voltam, egyedül a mindenért és mindenkiért vívott harcomban.

Aztán egy tavaszi napon minden összeomlott. Életem addigi legmélyebb pontján kétségbeesetten és kimerülten tértem be házamba. Éreztem, hogy ez nem mehet így tovább. Mocskosnak és elesettnek éreztem magam, így hát megfürödtem és magamra öltöttem a fehér vászoningem, fekete bársonynadrágom, csizmámat. Felöltöztem, akár csak dédapám, ükapám, ugyan abba a viseletbe. Ez az egyetlen ruha, melyben tisztának és erősnek érzem magam. Felöltöztem Embernek. És így, Emberként indultam el kifelé a hegyre, hol álmomban a keresztet láttam. Bódulatomban alig érzékeltem az engem körülvevő világot, ám a földúton egy menetelő hangyavonalra lettem figyelmes. Az út egyik oldaláról haladtak a másik felé. S akkor valahonnan előugrott egy gondolat: zarándokok. A hangyák zarándokok. Eszembe jutott, hogy a Szent Jakab napi népszokások között annak idején felfigyeltem rájuk: Jakab napján a hangyák menetelnek. Még fel is nevettem, hiszen más napokon is menetelnek. De várjunk csak! Nézzétek meg egy műholdképen a Szent Jakab utat! Az El camino-t! Mit láttok? Tán nem azt-e, hogy a zarándokok, mint hangyák vonulnak? Mit jelent hát a hangyavonulás, mit a zarándoklat? Hát azt, amikor a számosság fontosabbá válik a minőségnél. Hiszen oly mindegy, hogy egy megvilágosodás előtt álló szerzetes halad az úton, vagy egy bűnbocsánatért esedező gyilkos, mindkettejük épp olyan fontos, hiszen ők akkor ott a Zarándokok. Mi ez, ha nem az ingyenkegyelem földi ajándéka?! Ezekkel a gondolatokkal értem ki a dombtetőre, s leültem, épp úgy, akár álmomban. Vártam. Vártam és mégsem jött semmi, semmi olyan, ami segíthetett volna. Már egészen elfáradt elmém, s kezdtem lemondóvá válni. Emlékszem, a földet bámultam meredt tekintettel, mikor az ajkamon kicsúszott egy szó: Csíksomlyó. Előbb mondtam ki, mint belegondolhattam volna. Belülről szakadt fel, határozottan és könyörtelenül. Ha van az életemben következő lépés, akkor az ott kezdődik és sehol máshol. Közben az esti szürkület egészen rátelepedett a völgyre. Tudtam, hogy indulnom kell. Ahogy lépdeltem lefelé a dombról, megpillantottam a völgy aljában a két lovunkat, egymással szemben állva, akár csak egy üzenet a Jóistentől, a Nyilas és az Ikrek csillagkép „összerovása”, melyek közt a Tejút, a lelkek útja vezet. Az égre emeltem a tekintettem és abban a pillanatban egy könnycsepp kibuggyant… hiszen fölöttük, éppen kettejük közt megláttam az Esthajnalcsillagot, a Vénuszt. Ezzel megpecsételődött sorsom. Atyám és Anyám küld az útra, itt a bizonyosság.

Zokogva értem be a házba és egyre inkább maga alá gyűrt a kétségbeesés. Hiszen nekem gyermekeim vannak! Én nem adhatom fel mindazt, amiért eddig harcoltam! Akkor miért, miért segített eddig Isten?! Miért mutatta az utat, miért vezetett ide? Senki más nem állt mellettem, senki más nem hitt bennem, csak Ő és most azt akarja, hogy eldobjak mindent?!!! Patakokban folytak könnyeim. Mikor csendesült lelkem, újra megszólalt belül: indulni kell. Nincs más út. Nincs más lehetőség. Hajnalban megírtam egy búcsúlevelet a feleségemnek, amiben mindenért a bocsánatáért esedeztem és leírtam neki, hogy vagy elmegyek most, vagy meghalok. Elküldtem a levelet, s megvártam, míg édesapám lejön az állatokat etetni. Szemeimből kiolvasott mindent, mert beszélni, azt nem igazán tudtam. Könnyek öntötték el arcom, s a hangok sehogy sem akartak túljutni ajkaimon. „Vigyázz rájuk apa…” – talán csak ennyit tudtam mondani, és hogy „elmegyek Csíksomlyóra és nem tudom, mikor jövök vissza… ha egyáltalán…”. Azzal beültem a kisautómba és elindultam. El mindentől. El attól, amit addig életnek véltem. Hátrahagytam mindent és csak egyetlen gondolat, egyetlen érzés dübörgött bennem:

„Legyen meg a Te akarod.”

Ahogy távolodtam szülőföldemtől, egyre biztosabb voltam benne, hogy utamat teljes böjtben kell megtennem. Noha ekkor már egy napja nem ettem, elhatároztam, hogy nem szólok, nem eszem továbbra sem, nem hallgatok zenét, nem gondolkodom semmin. Innentől kezdve eszerint vezettem. Telefont nem vittem magammal és pénzt is csak annyit, amiből biztosan meg tudok tankolni, míg kijutok. Persze jöttek a gondolatok, de ekkor azt a megoldást választottam, hogy elkezdtem a be- és kilégzésemre fordítani a figyelmemet. A módszer bevált, s egészen tiszta fejjel, szabad lélekkel érkeztem meg.

Az alkonyi órákra értem ki Csíksomlyóra. Az autót a falusi parkolóban hagytam, s elindultam kifelé, ki a nyeregbe. A viseletet azóta nem vetettem le, abban ballagtam. Semmi nem volt nálam, csak dédapám ólmos botja. Ezt úgy éreztem, magammal kell hoznom. A nyeregben meglepődtem. Olyan ismerősnek tűnt a táj, de korábban nem jártam itt, sőt, még csak felvételeken sem figyeltem meg. Mégis, olyan volt, mint itthon, a Faluhely, csak minden sokkal nagyobb. Nagyobb a domb, tágasabb a nyereg, nagyobb az erdő és hatalmasak a fenyők. Újra teret engedtem a gondolataimnak, s elkezdtem figyelni magam. Hallgatóztam, de befelé. Kíváncsiság szülte gondolatok jöttek sorra. Vajon jönni fog valaki, aki elvezet valahová? De ki lesz az? Talán egy koldus. Vagy egy pásztorfiú? Maga Jézus?

Esteledett, így behúzódtam az oltár alá, s lefeküdtem. Eléggé elfáradtam és már egészen elszenderedtem, mikor valami borzalmas román diszkózene közeledését érzékeltem. Hát, bevallom, erre az egyre nem számítottam. Egy fiatal pár közeledett, a telefonjukból szólt az a szörnyű zörej, kezükben kólás-flakon és chips. Hát, ezek elűzni jöttek! Kisvártatva felkerekedtem és megindultam szembe, a fenyves felé. Meglepetésemre ott láttam meg életem legnagyobb hangyabolyát, melyet pár hete a búcsúban szétlökhettek. S a hangyák itt éppen a tojásaikat hordták a boly egyik szélétől a másikig. Meg is állapítottam, hogy lám, ők vártak itt engem.

A nap már egészen leereszkedett és ahogy ott ücsörögtem a nagy fenyők alatt, arra lettem figyelmes, hogy a fiatalok közül a lány, valahogy egészen furán ugrándozik, úgy járt a lába, akár az órának az ingája, oda-vissza. „Én nem is tudnám utána csinálni” – gondoltam, de még e gondolat végére sem értem, mikor azt látom, hogy nagy árvaszúnyogok egész raja sorakozott fel elibém és mindegyikük, egymással teljes szinkronban oda-vissza ingázik, éppen, mint a lány amott. Mi ez a kettősség? Mi ez az oda-vissza lebegés? Mit kellene megértenem? Egyre erősödött bennem a kérdés.

Mikor leszállt a szürkület, a fiatalok elindultak vissza és magam is vissza akartam menni az oltár alá. Ám ahogy kiléptem az erdőből valami egészen döbbenetes dolog történt. Amit láttam az nem Csíksomlyó volt. Az a Faluhely volt. Éppen mintha a kis fenyvesből léptem volna ki, előttem a domb, rajta a kereszttel, mögötte a távolban a Mátra. „De ez… hogy? Én csak képzeltem, képzelem ezt… álmodom… de eljöttem… minden mozzanatra emlékszem….” . Mire a gondolatok végére értem, elkezdett tisztulni a kép és újra a nyerget láttam magam előtt. Hát ezért vezettél ide!? Ezért kellett hátrahagynom mindent? Nem, nem indulatos voltam, hanem óriási megkönnyebbülést éreztem. Hát hazamehetek. Haza kell mennem. És a kereszt… a keresztet kell megépítenem.

Másnap visszaindultam, ám előbb nem a Faluhelyre, hanem Szentkútra mentem. Ki a barlangokhoz. Ha Atyámmal és Anyámmal akartam találkozni, gyakran jöttem ide. Most is ezt éreztem, bár alig volt már erőm felmászni a meredeken. Itt fogadalmat tettem, hogy őszre, mikor betöltöm a harmincat, megépítem a keresztet.

Hazatértem és a munka, a vendégház, a major építése újra könnyeddé vált, noha emberi kapcsolataimról már nem moshattam le a megpróbáltatások nyomát. Mégis, többnyire örömmel teltek napjaim. Egy kora nyári napon, betonozás közben épp a népmesékről hallgattam egy előadást. Az előadó a táltos lóról beszél. A gebéről, akit meg kell etetni parázzsal, ám csak akkor indul útnak, ha fejére teszik a kantárt, hátára a nyerget. Irányítás és egyensúly. Amíg e kettő nincs meg, addig ekkora erőt nem lehet szabadjára engedni. Aztán meglepetésemre az előadó valahogy így folytatta: „ A magyarság emelkedését hiába várjuk a Csíksomlyói nyeregben, ha nincs meg az irányítás! Oda gyűlik évtizedek óta a magyar nemzet, a nép a helyén van, de amíg nincs helyén a kantár, addig hiába minden…”

Mivel elfogyott a cement, átmentem a szomszéd faluba, a tüzépre. Visszafelé megálltam ott, ahol még sosem. A dombtetőm van egy feszület, s alatta lovak legelnek. Egy barátom kedvéért álltam meg, akinek még sosem sikerült lefotóznia őket. Mivel nálam volt a fényképezőgép, elővettem, de a kép nem készült el. Nem, mert a szürke ló fejét, mely a kereszt alatt legelt, mindvégig kitakarta a kereszt. A fotó nem készült el, ám én megértettem e képet. Ahogyan a népművészeti alkotásokat olvassuk… a ló feje nem a kereszt mögött van… a ló nyakából nő ki a kereszt! A szürke ló teste a nép, ám a feje, a kantár… az maga a kereszt!!!

Mit jelent hát a hármas kereszt és hogyan lehet ez a jelkép nemzetünk irányadó programja?

Sokáig kerestem a jelentését, míg egy napon rátaláltam a pilisszántói sírkőre, s annak értelmező szövegére. Szőke Lajos így ír a hármas keresztről:

„Tizenöt - húsz évvel ezelőtt az előadásaimon rendre elmondtam, hogy az ezotéria és a Hit eme (akkori) labilis szakaszában lehetőleg óvakodjunk a Hármas kereszt rajzolgatásától és alkalmazásától, hirdetésétől és használatától, óvakodjunk a felvállalásától, mert mi még az egyszeres életkeresztre; a Krisztusi Szeretetre sem vagyunk készen, s éppen ugyanez vonatkozik a Kettős keresztre is, amely a Magyarok Nagyasszonya fényenergia - alakzata.

Aki a Hármas keresztet bevállalja – mondtam akkor –, annak rendkívül megnehezedik az élete. De pontosan tudni fogjuk, hogy mikor leszünk erre készen, mert akkor a Hármas kereszt láthatóan megjelenik.

Hát, megjelent!

Teljesen mindegy, hogy ki által, kik által, mi által, mert sohasem a hírvivő a fontos, hanem az Üzenet. S Budapest felett az év végén, az ünnepi időszakban Hármas kereszt ragyogott, jelezve ezzel az Üzenetet:

A magyarság immár megérett a sokszoros súlyok, az erőn felüli feladatok bevállalására. Vagyis népünk Isten előtt a lelki - érzelmi érettség teljességgel új vizsgafázisába lépett.”

Ez az írása korábbi, mint az én látomásom, mégis érthető és pontos az üzenete: nemzeti sorsunk szimbóluma ez.

Aztán későbbi előadásaiban szépen fejtegeti sorra, hogy a hármaskereszt fényalakja jelenik meg a látó szemek előtt, ha kiejtjük a „Napút” hívószót. A Napút a magyarság erkölcsi és lelki keretrendszere. Aztán kifejti, hogy hogyan nő ki az egyes és kettőskeresztből a hármaskereszt. A fiúi és a boldogasszonyi keresztből emelkedik ki…. de ezt a kiegészítést már csak akkor találtam meg, mikor állt a kereszt.

Életem egyik legcsodálatosabb és leghihetetlenebb estéje volt az az augusztusi este, mikor vállamon egy ásóval és csákánnyal elindultam a kereszt alapját kiásni a telihold fényénél. A földúton haladva az eget bámultam, ahol csodaszarvasunk csillagait kötöttem éppen össze képzeletben és benne gyönyörködve kértem segítségét, hogy feladatomat méltón elvégezhessem. A csoda eztán történt. Ahogy az első dombon fölértem, a hajlóban pár nagyobb állatot láttam meg. Ők is észrevettek és kiszaladtak az erdő szélére. Én haladtam tovább, nyílegyenesen a dombtetőre – noha mindig a hajlókban kanyargok, most így éreztem szükségét – a legmeredekebb emelkedőn. Ekkor az erdő alól bevonult elém hat szarvas. Mivel nagyon meredek a kaptató, így a horizont, ahol megálltak, talán tíz méterre volt tőlem. Földbe gyökerezett a lábam. Ég és föld között a telihold fényében áll velem szemben hat szarvas. Hat. „Ennél már csak az lenne tökéletesebb, ha hét lenne.”- jött elő belőlem egy gyarló gondolat. És ekkor az első tehén „elköhögte”magát és az erdőből kiszaladt a hetedik, egy borjú. Térdre rogytam… és zokogni kezdtem. „Értem Uram… érezlek már… bár ne engednélek el folyton… bár akkor is éreznélek, mikor nem mutatod meg magad…. hát itt vagyok… veled… „ Hosszú-hosszú perceken át „beszéltünk” egymással, míg végül a „szarvasok” elballagtak a völgy felé, én pedig kimentem a tetőre. Három éjen át ástam a kereszt alapjának helyét.

Mikor elkészült a gödör, úgy éreztem, hogy valamit be kellene tenni alá, valamit… amiről fogalmam sem volt, hogy micsoda. Ekkor jött hozzánk fémkeresővel egy fiatalember, aki távoztakor egy törött keresztet adott a kezembe. „Ez a tiétek, a völgyben találtam.” A kereszt egyenlőszárúvá vált a töréstől. Egyik oldalán Krisztus, másik oldalán a Szűzanya volt. Hát ez került be a kereszt alá. Ezek után talált rám az írás, mely szerint a Fiúi és a Boldogasszonyi minőség együtteséből nő ki a hármaskereszt. És így lett, így van.

Ma, Szent György napján, útjára engedem ezt az írást, az igazságot, melyet eddig csak keveseknek mondtam el azok közül, akiket ide vezetett az Úr. Akihez eljut ez a történet, az megkapja Isten kegyelmét… akár a hangyák. Magam is csak egy vagyok közületek. Nem számít, hogy miért indulunk el az úton… az számít, hogy együtt menjünk. Vigyétek el ezt az üzenetet, osszátok meg, akivel szeretnétek… mert mi élünk itt és most a Kárpát-medencében és dolgunk van. A Hármaskereszt vezet bennünket. Ez a kegyelem keresztje, a feltétel nélküli szeretet keresztje. A Napút keresztje. Ez a mi utunk. Járjunk együtt rajta!

Hogyan tovább, emberiség? Hogyan tovább, Magyarok?

Minden szívében magyar teremtő társ értő, érző figyelmébe ajánlom ezen sorokat.

Sziasztok!

Káosz vagy emelkedés? Ez itt a kérdés…

Ezt – aki felnevelte már az évei során a Szakrális Tér leolvasásának KÉPességét – láthatja, mindenki más pedig érezheti.

Ennek több oka is van:

– A tudatot lefojtó technológia tökéletessége alapjain kifejlődött passzivitás, értelem vesztés;
– A Kapkodó, a folyamatokat nem lekövető AKARÁS;
– A megfontoltság és bölcsesség, az Isten Tervének lépésről lépésre követésének – tehát az Isten iránti alázatnak a hiánya;
– A FÉLELEM, amelyben megrekedve a magyar, teremtésre rendeltetett Ember KÉPtelenné vált az érdemi magyar mivoltára;
– A KÉNYELEM, mert azt hisszük – időnk van még a fotelból megmondogatásra;
– A korábban megtett hibás döntések, nem megfelelő emberi megnyilvánulások, amelyek sok, megszólítható magyar emberben közösség iránti bizalmat aláásták;

És sorolhatnánk még sok-sok gondolatot, miért is nem halad az eredeti energián a folyamat.

Összefoglalva tehát az ok: a TUDATOSSÁG hiánya. Ennek a legmélyebb és valós értelmében.

És ebben nagyon gyengén szerepelt nemcsak a Nemzet, hanem MINDENKI.
És ezt nem megbántásként jelzem, hanem egyszerűen leírom, mert ez a valóság.

Az EGYSÉGET és a NEMZETET csak Nemzetes Nemessé érlelődött magyarok KÉPesek alkotni.

Nálunk még mindig az egyéni ambíciók és talmi fényeskedések dömpingje kavarog - a pislákoló fények, a Nemzet szeretetet adni képes és kapni érdemes gyermekei pedig alig találják meg egymás kezét.
Van aki nem is keresi a másikét, van aki fátyol mögé bújva, tévelygésben, van aki magát felmagasztalva, szép szavak mögött megbúvó csalárd erőkkel, van aki egymagában nyomulva erőltetve a folyamatot, meg nem látva, hogy egy-egy feladat több aspektusra lebontva, részekben van leadva, melyben az egyéni elképzelése felülíródik, és belesimuk a Teremtés szándékába, feloldódni kellene, és összeadódni a mások által előkészített folyamatokkal… Olyan is akad, aki elégedetten és diadalittasan menedzseli útját, mely valójában megrekedt egy szinten, fejlődésre már senkit nem vezet e szinten túlra.
Van, aki csak az interneten keresgélve várja a fejlődést hozó gondolatot, pedig önmagába fordulva leli azt meg.

Járjuk az útjainkat, ki-ki úgy ahogyan egoja diktálja szelleme felett a földi élet sakktábláján az egyéni játékot.

Nos, az idő elérkezett. Ez immár néhány nap múlva mind a MÚLT.

Észre kell vennünk, hogy teljesen új alapokra kell helyezni a Nemzetközösség építését, ahol egyértelműen lefektetett szabályokra van szükség, az ahhoz való elköteleződés kinyilatkoztatására – amely számon kérhetővé teszi az egyént a közösségen belül.

Bizonyára számotokra is ismert más, hogy az Istenünk elérkezettnek látja az időt a végső számvetésre. Mindenkinek egyénenként, és a Magyarnak Nemzetként is.

A csillagok erre szólítanak, amit érdemes nagyon, de nagyon komolyan venni.

(Veres Mónika előadását beszúrni)

A helyzet a következőkén írható le:

A Szakrális Térben jelenleg a túlélésre kell a fókuszt helyezni, ennek pedig az ÖNVIZSGÁLAT és a BENSŐ EGYSÉG az alapja. Ha ezt a megfelelő minőségben, és kritikus számban nem tesszük meg itt, a Kárpát-medencében (amely a Föld nevű bolygó „szerverközpontja”, és a Tudati térben nem tudunk elérni megfelelő szintű semlegesítést, e néhány napban, a tényleges túlélési szakaszra kell felkészülni.
Ha KÉPességeinket fölneveljük, és fegyelmezetten RENDbe állunk és megkezdjük a Teremtés összehangolt feladatát – emelkedésre van lehetőségünk.

Immár nem elegendő csak az erő vagy szív csokrának megfelelő szinten kezelni a Teret, hanem sokkal nagyobb tértechnológiai, tudatmező kezelési szintre van szükség.

A Benned lévő férfi-női aspektusok, az Istenemberi minőséged felé indulás, vagy épp tengelyedbe helyezkedés – kinek-kinek az elérhető cél. De immár a teljes önátadás szándékának kiárasztásával. Nincs több idő erre már. Istenünk, Boldogasszonyunk előtt nincs titok, becsapni csak magadat tudod, aminek kárvallotja is Te leszel.

Hogy milyen mélységében kell ezt megélned, a „Hármas kereszt áll..” című bejegyzés szolgáltat megfelelő példát, mely egy fiatalember önvallomása. Mély, teljes Isten felé fordulásról ír benne őszinte, alázattal. No, valami hasonló mélységet kellene elérni…

Mindez 2019. június 17.-ig, ahol is az egyéni megváltásodat, a Krisztusi minőségedet kell teljes odaadásoddal behívnod, megélned, megérezned, átélned - Tenvalóddal való kapcsolatfelvételed útján.

Ebben Veres Mónika előadása lesz segítségedre, hogy mely bolygók nyújtanak benne segítséget e Naprendszerben jelen együttállásokban.

S ki mindezzel készen áll - Istenünk mércéje szerint, nem saját elképzelés szerint – , annak június 19.- ig elkötelezetten teremtésbe kell állnia, hogy a Kárpátiánk emelkedésének előkészítésétben már, mint érett legénység tagja – vehesse ki részét az új korszak hajnalán, az indulást előkészítő, éa a negatív teret felül író programban, feladatokban.

Van pár ember.
Kritikus tömeg, és annak ismeretében, hogyan kell egységben, a jelenlegi érett személyzettel elnavigálni ezt a folyamatot – egy sem. Én sem.
Együtt tanuljuk ezt egy maréknyi csapattal, erre kaptunk iránymutatást, és kérem mindazokat, akik ebben részt kívánnak venni, figyeljék az aranygriff.ewk.hu oldalon leírt útmutatásokat, melyeket igyekszem aktualizálni.
A munkába bekapcsolódás szándékáról szíveskedjenek a leírtaknak megfelelően jelentkezni, hogy felvehessük arra az energiára, amelyen haladni szükséges hozzá.
Nem szükséges senkinek magyarázkodnom, győzködnöm. Arra van szükség, akit ez a feladat megszólít., és aki ebben elkötelezetten részt kíván venni.
Arra, hogy megmondó emberek, akadékoskodás, vagy magyaráznivaló elvegye a figyelmet és időt – nincs lehetőség.
Hadra fogható, igaz magyar szívekre és tiszta tudatmező kezelési képességre van szükségünk.

Istennek legyen hála – egy elkötelezett és felnevelkedett kis csapat halad velem együtt, együttműködésben dolgozva, alázattal a feladatok és Isten Terve iránt. Így tudjuk egyenlőre kezelni a dolgot, de nem marad másra idő. Még a családra és saját életünkre sem… Nem panasz ez, csak jelzem: Nem részmunkaidős feladatról van szó. Teljes odaadásra kell készülni, a nap minden pillanatában ebben az energiában lenni, és ha kell, kapcsolódni az aktuális folyamathoz. Mindezt fegyelmezetten, hittel és bizalommal.

Tegye szívére mindenki a kezét, és nézzen magába: 

Én MINDENT MEGTETTEM, AMI REÁM VOLT KISZABVA? 

ÉS ÚGY TETTEM, AHOGYAN AZ ISTEN RENDELTE, VAGY ÚGY, AHOGYAN ÉN ELGONDOLTAM?
Lehetőleg önmagunkat nem becsapva adjunk választ e kérdésekre…

Azt tudom mondani, hogy nemleges válaszoknak van helye... Egytől egyig mindegyikünknél.

Nem reménytelen a helyzet, de azzá válik a kritikus tömeg nélkül. Az pedig nincs meg. Csak nézzen mindenki MAGába, és megérti, hogy miért mondom.
Nekem is van min dolgozni még. És minden erőmmel ezen vagyok. Egyikőtök sincsen még készen, nem áll teljes MAGosságában, amire szükség volna... Enélkül pedig immár egyetlen lépést sem érdemes tenni.

Meg kell értsük már végre:

A POKOLRA VEZETŐ ÚT IS A JÓ SZÁNDÉKKAL VAN KIKÖVEZVE.
Nem elég a jó szándék!
Nem…

Egy teremtési folyamat – egy ilyen manipulált tudati mezőben. megköveteli, mi több életbevágó, hogy megfontoltan, megfelelő időben (értsd: sem hamarabb sem később) cselekedj és helyezd ki a térbe (akár gondolati szinten is) / valósítsd meg a szívedre helyezett KÉPet!

Ezek rendkívül fontos dolgok!

Ezt egy MAGYARnak tudnia kell!

Meg kell tanulnia a Teremtés Rendjét!

Olyan komoly esélyt és kimeneti erőt vesztettünk már el az elhamarkodott dolgokkal, amiről írtam, amit nem tudok szavakkal leírni…
Pl a március 15.-i tánc… Tudjéátok mikor volt az ideje? 2 hete…
Akkor volt a pörgés-forgás, a férfi-női nagy összehangoló energiafolyam… Gyönyörű munka volt!
Ahhoz, hogy veszteségeket ne jelentsenek a jelenlegi folyamatok, nagyon sokat kell dolgoznunk még. És van 8 napunk…

Rendkívül komoly munkát jelent az, hogy egyáltalán a 24.-én túli lehetőségeket megteremtsük.
Hálás lennék azért, ha legalább a velünk egy úton haladók nem okoznának nehézséget.

Ha ezt a néhány napot kivétel nélkül MINDENKI nem fordítja arra, amire az Isten rendelte – akkor jövőnket gyakorlatilag lehúzhatjuk a Wc-n. És ezt nagyon komolyan mondom…

Most annak az ideje van, hogy állj meg, tegyél le mindent, és nézz bele a tükörbe!
Ez vagyok.
Isten meg kívánja mutatni, ki vagy valójában? Ki az benned, akivé válnod kellene!
Nem a hitetek a kérdés, hanem az érettség a Mag Magyar minőségre, ami elengedhetetlen az Isten Tervének kivitelezésére! Nincs több idő, és esély is csak egyetlen.
És nemcsak másban van a baj forrása. Mindenkiben. Benned is.
Én is lehetnék erősebb bizonyos dolgokban, fegyelmezettebb, és ezen dolgozom.
Miközben egyvégtében pásztázzuk a Teret, hogy hol és mit kell korrigálni.

A pápalátogatás körüli munkát meg hagy ne mondjam... Biztosan mindannyian éreztétek, és hozzátettétek a magatokét. Ám ezt is folyamatosan ellenőrizni szükséges, mert az antikrisztusi jegyek, amiket otthagyott őkelme, sokat tesznek.

Ahhoz, hogy felnőjünk egyéni rendelt feladatainkhoz, bizony minden korábbi hiedelmedet Magodról el kellene engedned ahhoz, hogy meglásd! MINDENT, amit a világ egészről gondolsz, és tapasztalsz, ami a rutinodat szervezi, alakítja…
Valóban letettem már mindent, ami a gyengeségem, emberi gyarlóságom, és az EGO terméke, mely a kifogásaimat és megmagyarázásaimat gyártja?

Nem máshol kezdődik a TUDATOSSÁG, az EGYSÉG, hanem BENNED!
Nincs már értelme sem mellébeszélni, sem kapkodni, sem semmit.
Ez várja június 20.-ig Tőlünk, mindenkitől egyénenként a Teremtés… A MAGYARTÓL.

Ha Te Magyarnak érzed Magad, akkor ezt kell MOST megtenned. Ettől függ, lesz e értelme filmen, táboron, esküvőn, házépítésen -               vagy bármin gondolkodni…
S ha valóban az vagy, és már mindent letettél, akkor meg is érzed ezeknek a JELeknek a hívását, amit az Isten tett az égre NEKED. a Nemzetünk Nemes Nemzetes tagjainak…
Ha nem érzed ezt – akkor pedig még van min dolgozni!

Komolyan sorsfordító hónapot, NAPOKAT élünk.

Június 24.

Kritikus nap. És nincs meg a kritikus tömeg… Ne ringassa magát senki illúziókban. NINCS MEG.
És a felelősség a Mienk, magyaroké.

Meginoghat a bizalom abban, amit mondok, mert lehet, hogy más kedvezőbben prognosztizál. Becsapja magát… És vele az egész Teremtést, a Teremtett Világot…

Ezen a 9 napon nem múlik semmi más– csak minden, ami valaha létezett.

Egyeztetett találkozód van? Menni kell megbeszélésre? Dolgozni? Ilyen vagy olyan kifogást találsz?
EZ ANNAK A JELE, HOGY BŐVEN VAN MIN DOLGOZNOD MAGADON!!!

Lehet ezekért a szavakért kritizálni, meg a Szent Koronára, vagy bárkire és bármire fogni a széthúzást..
A Szentkorona nem egy tárgy. Egy Rendet meghatározó ERŐ. Mely az univerzum egészének működését magában foglalja. Maga a Szent Törvény, ami minden létező szívébe bele van írva. Mindössze van egy tárgyiasult vetülete, amit igyekeztek torzítani, de ez megint egy órás téma lehetne. Maga a  Szent Korona, mint eszköz - a Tárgyiasult Krisztus. Bármivé is igyekszel magyarázni és zülleszteni az Őt ért csonkítások miatt…

Nem ez a lényeg!
Ettől senkinek az egyéni Magyarként vállalt leszületése nem mentesül vállalt kötelezettsége alól. És méltatlanul kezeli e Nemzet azt a bizalmat, amit Isten belé helyezett… És ez ránk is vonatkozik.

Ennek az ideje van most. A MAGYAR SZÍV ÖNVIZSGÁLATÁNAK RENDELT IDEJE VAN.

Vagy szembenézünk gyengeségeinkkel mindannyian, és RENDet teszünk MAGunkban, elindulunk a valódi TUDAT használatának útján, és MEGTEREMTJÜK a pozitiv kimenetet, vagy a túlélésre kell berendezkedni.
A választóvíz - ez a hónap. 24.
9 napunk van.
TUDOM, hogy miről beszélek…
Hiába vagyunk elég magos tudatosságban, a Griff Fészekben - nem vagyunk elegen a teljes sikerhez... Szükségünk van mindenkire. Rátok is, ahhoz, hogy legyen értelmezhető jövőre vonatkozó KÉPlet a Térben. Mert, egyenlőre a fokozódó káosz, a kötelek és fékek teljes elszabadulása, a fékevesztett káosz képlete látszik most, amiben valóban csak a túlélés programja fut 24.-én túl.

Ebből a 9 napból 5. arra vonatkozik, hogy magunkban RENDet tegyünk. S a Magyarnak a magában rendet tett kinyilatkozása jelent alapot a káosz Renddé szelídítésére.
A többi nap pedig a Tudatos Teremtésre rendeltetett – a bennünk, mint egyénben, mint Magyarba megteremtett egység megnyilvánulásával.

Mindenképpen részt ajánlatos venni egy napfordulós Szeren Nektek is, ahol teljes alázatban jelentek meg Istenünk, Égi Anyánk előtt, letéve a kamerát, a mikrofont, pénzt, paripát, fegyvert – mindent, és csak megállni előtte pőrén, hogy - Itt vagyunk uram, szolgálatodért születtünk...

Szelfi, feltűnősködés, szerénytelenség, szereplési vágy, okoskodás, tudálékoskodás, szerepek nélkül. Csak úgy, pőrén, ahogy Édesanyád világra hozott - lélekben mezítelenül, Égi anyád elé járulva, és elmondva a Hazatérés Himnuszát szívből, teljes megéléssel…

Elég ezt úgy is, ha Te magad vagy, vagy éppen lélekben közösséget vállaló, alázatban felnevelkedett közösséged, társaid!
Ha úgy érzed, a közösség, amelyben spirituális utadat járod, erre nem érett, akkor inkább válasz az egyedül megélt önátadást. Hidd el – Istenanyánk így is, ügyetlenségedben, bátortalanságodban is érzi szíved sóhaját, amellyel hozzá elindultál!
Egy szál gyertya, egy aprócska udvari tűz – bármi! Csak ez az alkalom, a Fény tetőfokán, a nagy esemény előtt Csak az Istené és Tied legyen!
Ahol, ha kell zokogva, sírva, ha kell énekelve, ha úgy érzed – valóban mezítelenül, de csak Istenanyánk, Krisztus, és Te, meghittségben, szerelemben átadva magad a Teremtés szolgálatának.

Nem kell elmenni sehová máshoz... Másnak más a dolga, más a feladata, másra vonatkoztatva kell megtennie kinyilatkozását - bár egy test szerveiként létezünk, de külön szervekként szükséges rendeződni.

Olyan ez, mintha sejtenként, majd szervenként kell megalkotnunk magunkat, majd egy működőképes szervezetté adódnánk össze.
Ám az EGYET ÉRTÉS titka az, hogy mindannyian az Isteni Lélegzetnek megfelelően cselekedjünk, ne az egyéni elképzeléseket követve.
Ettől leszünk azzá, amivé Egységként lennünk kell: Krisztussá. Népek Krisztusává.
De meg kell élnetek az Istent ebben a korszakváltó napfordulóban! Mélyen! Odaadással.

21.-én, és 19.én. Az Isten Tervének szolgálata iránti alázat kiárasztásával.

Életbevágóan fontos!
Addig viszont magatokon kell dolgozni, minimális kifelé figyelemmel, félretéve mindent, ami erről eltereli a figyelmet.

Az ezt követő bejegyzésekben átadok még néhány fontos segítséget ezekre a napokra, amit használjatok megfelelő alázattal, és megértéssel. Segítségetekre lehet.

Nekem is meg kell tennem a magamét, a saját csapatommal/szervemmel... A saját feladatomra. a saját feladatunkra...

Ha minderre KÉPtelenek vagyunk – ne kívánjunk egy tudatos társadalomnak tagjává válni, hanem játsszunk nyugodtan tovább a saját játszótereinken, játszva bevált szerepeinket, amibe belehelyeztük magunkat, és veregetve vállunkat, hogy mekkora ászok vagyunk, mert cselekszünk.

Hát, igen. Cselekszünk. Csak nem azt, nem akkor és nem úgy, ahogyan kellene... Ez talán még rosszabb és többet árt, mint amikor semmit nem teszünk…
Itt nem gondolok személyre, általánosságban beszélek – mielőtt az ego sértve érezné magát bárki részéről.

Nincs értelme annak, hogy névleges megmondó emberként vegyünk részt ebben a valóban elkötelezettséget, fegyelmet és a szó szakrális értelmében vett TUDATOSSÁGOT igénylő . NEM A MENNYISÉG A LÉNYEG, HANEM A MINŐSÉG – ezt vallom, és ennek megfelelően érkeznek társaim ar ra a feladatra, amelyben elindított a Teremtés.

És a FEGYELEM.

Szükséges a munkán és rendszeren belüli fegyelem - MINDEN SZINTEN.
Szükséges az Isteni Iránymutatás folyamatos lekövetése, és annak megfelelő cselekvés – vagyis az Isteni Igazság és REND teremtési rendjének, működésének megismerése, és a valódi tudatosság felépítése ahhoz, hogy valóban egy Fény korszkára érett, tudatos társadalom közösségévé érlelődhessünk.
Minden egyéb módja a Magyar Nemzet működtetésének – halott ügy.
Azt hiszem, ezt már nem kell magyarázni, mindenki számára látható.

Elég egyetlen jó szándékból, de rosszul meghozott DÖNTÉS és TETT, és mindent le lehet húzni a lefolyón – ennyire fontos a fegyelem…

Ez történt a Nemzet életében, a forróságban teljesen megbuggyanni látszó, spirituális csalamádéjával együtt.
Ennek okát már sokszor jeleztem, és rengeteg munkát ad az Isten ezen hibák okozta térbeli összeomlás kiküszöbölésére, és egyetlen perc sincsen már másra. A KÉPLET folyamatosan változik, azt lekövetni – nagyon nem egyszerű. Minden borul, akár óráról órára. 

Ez az oka annak, hogy az úgynevezett „aratás” megkezdése előtt még mindig nem tudunk felmutatni eleget a pozitiv kimenetelhez.

 2 hete - Istennek legyen hála - tudtunk javítani a lehetőségeinken, és úgy jelezte a Teremtés, hogy a ezen csak rontani lenne képes az ego, az egységesítésre nem vagyunk érettek, nem kell belemenni egyenlőre ennek megszervezésébe.
Mindemellett az elhamarkodott döntések, gondolatok, önkényeskedés, elmélyült és tömeges, tiszta tengelybe helyezkedés, nem megfelelő fegyelemmel kezelt teremtési gondolatminták rengeteg lehetőséget átírtak.

Nagyon komoly hibák lettek az önhittség oltárán elkövetve, s mindez rengeteg munkát adott azoknak, akik a KÉPLET leolvasásában járva, az igaz és igen keskeny ösvényt követve, éberen figyelik a folyamatok haladását...

Teljesen újra kellett olvasni a KÉPletet, mert felülíródott miattuk minden, ami addig elindult, és jelentős potenciált vesztettünk vele, és a kép már gyakorlatilag nem fogja tudni hozni, azt, amire rendeltetett.

De már mindegy, abból kell gazdálkodni, ami van.

Ha tehetek egy javaslatot - minden lépést a jövőbeni feladataitokra vonatkozóan kérdezzetek le, mert ha emberi ésszel kezelitek, rutinból, megszokásból, úgy jár, mint sok már kiváló kezdeményezés_ részeredményeket hozva, vagy épp rontva a már kialakult tér-egyensúlyon.

Minden tiszteletem ellenére ez kell mondanom. Ismerhettek annyira, hogy tudjátok: nem szeretek mellébeszélni.

A másik, amit tudnotok kell: Teremtéseitek sikere immár nem csak rajtatok múlik.
Hanem azon, hogy a Nemzetes Nemessé érlelődők száma hogyan alakul - beleértve Titeket is.
Hiszen senki - sem én, sem Ti nem vagytok még tökéletes egyensúlyi tengelyetekben.

Az ezen való dolgozás nem kikerülhető, bármennyire is sürgetőnek érzitek a munkát benne.
Mindenki érzi. Én is.
De vagy úgy csináljuk az egyéni feladatainkat is, ahogyan kell, ahogyan az Istenünk elvárja, lépésenként haladva, vagy az egyéni sürgetés áldozatává, martalékává porlad kezeitek közt minden hatalmas lehetőség. És abból tudtok gazdálkodni, amit a Magyarrá nemesedett emberek lehetővé tesznek.

Nem győzöm hangsúlyozni:

Ezt folyamatosan le kell követni, szinte percről percre, és annyit haladni, amennyit ebben a Térben legtökéletesebben meg lehet valósítani. Afféle készenléti üzemmódban, és folyamatosan áttervezve, ha kell.
Nyilván sarokkövek kellenek, de azon belül csak abban tudtok haladni, ami összeállt a Térben mások tengelybe helyezkedésének és a Ti egyensúlyotoknak eredményeképpen.
Ha ebben ne vagytok éberek, fegyelmezettek - borítékolni lehet előre az eredményt, ami nem pozitiv.

Meg kell tanulnotok a fegyelmet Nektek is. És a magyarnak az Istennel való társteremtői dolgában való munka mibenlétét. Ezt befelé haladás nélkül - nem lehet.

Hatalmas lehetőségeink voltak, mostanra szerényebbé zsugorodott a keret, de így is sokat tehetünk még ezekben a napokban, és azt követően is.

Feltéve, ha lesz értelme.

Isten áljon Minden cselekvőképes, Igaz Magyart!
Segitsen mindenkit az egyenes gerinccel feladatban JELre állásra.

Ölelésem Mindenkinek.
Éva

A Csíksomylói események képei

Hát...
Nekem nagyon gyönyörű élményt nyújtott...

Amikor a Krisztus Trilógia előtti mondatokat mondtam, már akkor mély alázatot éreztem a szívemben.
A Krisztus Trilógia alatt megnyíltak az ég kapui, és érződött, hogy valami nagyon komoly erő árad le. Olyan mindent átvilágító, előtte semmi titok, mert mindent tud és lát a szívek legmélyén is - erő. Szentkorona, a KRISZTUS (Körosztos). Hatalmas, méltóságteljes erőminőségben...
Nagyobb volt, mint amit Korona minőségében bármikor érzékelni lehetett eddig.

Ezt követően már sírtam... alig tudtam elmondani a következő strófát...
A Hazatérés alatt pedig végképp.

Ekkor ugyanis Égi Édesanyánk ereszkedett alá, hófehérben, a szoknyájával teljesen mint a halakat egy háló - úgy ölelte be Magyarjait a Sólyom Nyergében... Védelmébe, oltalmába emelve Őket.
Mindenki, akinek szíve nem volt tiszta, gyakorlatilag a teljes erkölcsi lelepleződés és megsemmisülés szintjén, a döbbenettől és a kicsinységének mértékével való szembesüléstől teljesen lenullázódott...

Amikor aztán a Zaratustra következett - no, akkor szélesebbre nyílott az Ég Kapuja, és a Mindenség Egy Ura Istene, az Öreg Östen jelent meg, trónuson ülve, és elég erőteljesen érzékelhetően azt kifejezve:

- Van még valakinek bármilyen kérdése, hogy mi az út, amin haladni kell?!

A tisztátlanok, pedig gyakorlatilag olyan meghunyászkodóan, farkukat behúzva álltak, csak szemük sarkából nézve - és érezve: semmi esélyük... Ide minden ármány kevés már. Elvész e hatalmas erő lehelletében minden, amivel hitvány kis szándékaikkal és eszközeikkel tenni lennének képesek.

A pápa is ugyanezt érezte és tette.

Mígnem odamentem hozzá, mint "Magyarok Nemzete", és mondtam, amit kellett...
Szinte remegő kézzel vette át a bort és a kenyeret... Lehajtott fejjel, föl nem nézve csak szégyenkezve és esendően, gyengén, megsemmisülve.

Végigcsinálta a misét.
Az ostyákat menet közben át volt szükséges programozni, de ez már csak egy apróság volt az eredeti szándék-képükhöz.

S volt magyar szó, volt Székely Himnusz, volt magyar himnusz.
És nem volt ármánynak ereje...

Aztán hazakullog, erkölcsi nullaként, megsemmisülve eddigi "méltóságában"...

Innentől lesz nagyon érdekes, hogy hogyan fog a fizikai szinten alakulni a helyzet...


Mindenkinek aki velünk, vagy velünk egy időben tette Isten adta dolgát, hozzátéve teljes tiszta szándékát - köszönet, hála és áldás!

2019. 06.01. 10:00 órai feladat a Mag Népének

Amennyire haladtál 10 óráig, ott megállsz, és felhaladsz egyesével a csokrokon, egészen a Szándék csokráig. Zene nélkül, kicsit minden csokornál megállva, behívva a hozzá tartozó zenének érzetét.

Ezt követően énekled lassan, hosszan kiárasztva A HANGSORT:

DÓ-RÉ-MI-FÁ-SZÓ-LÁ-TI-DÓ 3X (FELFELÉ A HANGSORT)

majd lefelé

DÓ -TI-LÁ-SZÓ-FÁ-MI-RÉ-DÓ 1X, 

majd felfelé és lefelé 3x egymás után.

Ekkor kicsit kivárod az erők összerendeződését, majd mondod, teljes hittel és felkészülten:

Égi Haza Fénye, embernek reménye,

Szívrózsa titka, Földi Élet kulcsa

Itt van Krisztus Fénye, Tekintünk az Égre

Kitárjuk szívünk ajtaját,

Fogadjuk a Királyok Királyát!

Kivárásban vagy, majd...

Szívrózsa Titka, Földi Élet kulcsa.

Mindenek lelkének Igaz, Égi Útja.

Légy hát szívünk mélyén igaz Égi Áldás,

Jöjjön Fényed által Földünkre megváltás.

Itt van Krisztus Fénye, lelkünkbe van zárva,

Bennünk él már örökké a Királyok Királya!

Istenember lettem, árad már Szerelmem!

Isten Országába bebocsátást nyertem!

S itt fogadd az Istenanyánk és Krisztus oltalmát, vedd át tőle az Életnek kenyerét, Krisztustól az Élő Szőlőtőke gyümölcsének italát.

Immár a Teremtés szolgálatra érett MAGjaként állj meg hitedben és erődben!

Ezzel az érzéssel szívedben menj a katolikus pápa elé, szíved minden szeretetét áraszd reá, és állj ott, míg a a pápa szeretetedtől, Nemzeted ereje és nagysága előtt mag nem hajol, s bocsánatkérésének jelét nem adja!
 Add át Néki az Úr jegyeit, s tiszta szívvel mondd néki:

Időtök lejárt. Immár Nemzetem e Föld szellemi vezetője!

Menj békével!

Figyeld, mit tesz!
Kérlek, majd számolj be róla, mit és hogyan látsz és érzékelsz!

aranygriff.muhely2017@gmail.com

 Hálásan köszönöm Teremtő Munkádat!
Isten áldjon minden Igaz Magyart!