Hogyan tovább, emberiség? Hogyan tovább, Magyarok?

Minden szívében magyar teremtő társ értő, érző figyelmébe ajánlom ezen sorokat.

Sziasztok!

Káosz vagy emelkedés? Ez itt a kérdés…

Ezt – aki felnevelte már az évei során a Szakrális Tér leolvasásának KÉPességét – láthatja, mindenki más pedig érezheti.

Ennek több oka is van:

– A tudatot lefojtó technológia tökéletessége alapjain kifejlődött passzivitás, értelem vesztés;
– A Kapkodó, a folyamatokat nem lekövető AKARÁS;
– A megfontoltság és bölcsesség, az Isten Tervének lépésről lépésre követésének – tehát az Isten iránti alázatnak a hiánya;
– A FÉLELEM, amelyben megrekedve a magyar, teremtésre rendeltetett Ember KÉPtelenné vált az érdemi magyar mivoltára;
– A KÉNYELEM, mert azt hisszük – időnk van még a fotelból megmondogatásra;
– A korábban megtett hibás döntések, nem megfelelő emberi megnyilvánulások, amelyek sok, megszólítható magyar emberben közösség iránti bizalmat aláásták;

És sorolhatnánk még sok-sok gondolatot, miért is nem halad az eredeti energián a folyamat.

Összefoglalva tehát az ok: a TUDATOSSÁG hiánya. Ennek a legmélyebb és valós értelmében.

És ebben nagyon gyengén szerepelt nemcsak a Nemzet, hanem MINDENKI.
És ezt nem megbántásként jelzem, hanem egyszerűen leírom, mert ez a valóság.

Az EGYSÉGET és a NEMZETET csak Nemzetes Nemessé érlelődött magyarok KÉPesek alkotni.

Nálunk még mindig az egyéni ambíciók és talmi fényeskedések dömpingje kavarog - a pislákoló fények, a Nemzet szeretetet adni képes és kapni érdemes gyermekei pedig alig találják meg egymás kezét.
Van aki nem is keresi a másikét, van aki fátyol mögé bújva, tévelygésben, van aki magát felmagasztalva, szép szavak mögött megbúvó csalárd erőkkel, van aki egymagában nyomulva erőltetve a folyamatot, meg nem látva, hogy egy-egy feladat több aspektusra lebontva, részekben van leadva, melyben az egyéni elképzelése felülíródik, és belesimuk a Teremtés szándékába, feloldódni kellene, és összeadódni a mások által előkészített folyamatokkal… Olyan is akad, aki elégedetten és diadalittasan menedzseli útját, mely valójában megrekedt egy szinten, fejlődésre már senkit nem vezet e szinten túlra.
Van, aki csak az interneten keresgélve várja a fejlődést hozó gondolatot, pedig önmagába fordulva leli azt meg.

Járjuk az útjainkat, ki-ki úgy ahogyan egoja diktálja szelleme felett a földi élet sakktábláján az egyéni játékot.

Nos, az idő elérkezett. Ez immár néhány nap múlva mind a MÚLT.

Észre kell vennünk, hogy teljesen új alapokra kell helyezni a Nemzetközösség építését, ahol egyértelműen lefektetett szabályokra van szükség, az ahhoz való elköteleződés kinyilatkoztatására – amely számon kérhetővé teszi az egyént a közösségen belül.

Bizonyára számotokra is ismert más, hogy az Istenünk elérkezettnek látja az időt a végső számvetésre. Mindenkinek egyénenként, és a Magyarnak Nemzetként is.

A csillagok erre szólítanak, amit érdemes nagyon, de nagyon komolyan venni.

(Veres Mónika előadását beszúrni)

A helyzet a következőkén írható le:

A Szakrális Térben jelenleg a túlélésre kell a fókuszt helyezni, ennek pedig az ÖNVIZSGÁLAT és a BENSŐ EGYSÉG az alapja. Ha ezt a megfelelő minőségben, és kritikus számban nem tesszük meg itt, a Kárpát-medencében (amely a Föld nevű bolygó „szerverközpontja”, és a Tudati térben nem tudunk elérni megfelelő szintű semlegesítést, e néhány napban, a tényleges túlélési szakaszra kell felkészülni.
Ha KÉPességeinket fölneveljük, és fegyelmezetten RENDbe állunk és megkezdjük a Teremtés összehangolt feladatát – emelkedésre van lehetőségünk.

Immár nem elegendő csak az erő vagy szív csokrának megfelelő szinten kezelni a Teret, hanem sokkal nagyobb tértechnológiai, tudatmező kezelési szintre van szükség.

A Benned lévő férfi-női aspektusok, az Istenemberi minőséged felé indulás, vagy épp tengelyedbe helyezkedés – kinek-kinek az elérhető cél. De immár a teljes önátadás szándékának kiárasztásával. Nincs több idő erre már. Istenünk, Boldogasszonyunk előtt nincs titok, becsapni csak magadat tudod, aminek kárvallotja is Te leszel.

Hogy milyen mélységében kell ezt megélned, a „Hármas kereszt áll..” című bejegyzés szolgáltat megfelelő példát, mely egy fiatalember önvallomása. Mély, teljes Isten felé fordulásról ír benne őszinte, alázattal. No, valami hasonló mélységet kellene elérni…

Mindez 2019. június 17.-ig, ahol is az egyéni megváltásodat, a Krisztusi minőségedet kell teljes odaadásoddal behívnod, megélned, megérezned, átélned - Tenvalóddal való kapcsolatfelvételed útján.

Ebben Veres Mónika előadása lesz segítségedre, hogy mely bolygók nyújtanak benne segítséget e Naprendszerben jelen együttállásokban.

S ki mindezzel készen áll - Istenünk mércéje szerint, nem saját elképzelés szerint – , annak június 19.- ig elkötelezetten teremtésbe kell állnia, hogy a Kárpátiánk emelkedésének előkészítésétben már, mint érett legénység tagja – vehesse ki részét az új korszak hajnalán, az indulást előkészítő, éa a negatív teret felül író programban, feladatokban.

Van pár ember.
Kritikus tömeg, és annak ismeretében, hogyan kell egységben, a jelenlegi érett személyzettel elnavigálni ezt a folyamatot – egy sem. Én sem.
Együtt tanuljuk ezt egy maréknyi csapattal, erre kaptunk iránymutatást, és kérem mindazokat, akik ebben részt kívánnak venni, figyeljék az aranygriff.ewk.hu oldalon leírt útmutatásokat, melyeket igyekszem aktualizálni.
A munkába bekapcsolódás szándékáról szíveskedjenek a leírtaknak megfelelően jelentkezni, hogy felvehessük arra az energiára, amelyen haladni szükséges hozzá.
Nem szükséges senkinek magyarázkodnom, győzködnöm. Arra van szükség, akit ez a feladat megszólít., és aki ebben elkötelezetten részt kíván venni.
Arra, hogy megmondó emberek, akadékoskodás, vagy magyaráznivaló elvegye a figyelmet és időt – nincs lehetőség.
Hadra fogható, igaz magyar szívekre és tiszta tudatmező kezelési képességre van szükségünk.

Istennek legyen hála – egy elkötelezett és felnevelkedett kis csapat halad velem együtt, együttműködésben dolgozva, alázattal a feladatok és Isten Terve iránt. Így tudjuk egyenlőre kezelni a dolgot, de nem marad másra idő. Még a családra és saját életünkre sem… Nem panasz ez, csak jelzem: Nem részmunkaidős feladatról van szó. Teljes odaadásra kell készülni, a nap minden pillanatában ebben az energiában lenni, és ha kell, kapcsolódni az aktuális folyamathoz. Mindezt fegyelmezetten, hittel és bizalommal.

Tegye szívére mindenki a kezét, és nézzen magába: 

Én MINDENT MEGTETTEM, AMI REÁM VOLT KISZABVA? 

ÉS ÚGY TETTEM, AHOGYAN AZ ISTEN RENDELTE, VAGY ÚGY, AHOGYAN ÉN ELGONDOLTAM?
Lehetőleg önmagunkat nem becsapva adjunk választ e kérdésekre…

Azt tudom mondani, hogy nemleges válaszoknak van helye... Egytől egyig mindegyikünknél.

Nem reménytelen a helyzet, de azzá válik a kritikus tömeg nélkül. Az pedig nincs meg. Csak nézzen mindenki MAGába, és megérti, hogy miért mondom.
Nekem is van min dolgozni még. És minden erőmmel ezen vagyok. Egyikőtök sincsen még készen, nem áll teljes MAGosságában, amire szükség volna... Enélkül pedig immár egyetlen lépést sem érdemes tenni.

Meg kell értsük már végre:

A POKOLRA VEZETŐ ÚT IS A JÓ SZÁNDÉKKAL VAN KIKÖVEZVE.
Nem elég a jó szándék!
Nem…

Egy teremtési folyamat – egy ilyen manipulált tudati mezőben. megköveteli, mi több életbevágó, hogy megfontoltan, megfelelő időben (értsd: sem hamarabb sem később) cselekedj és helyezd ki a térbe (akár gondolati szinten is) / valósítsd meg a szívedre helyezett KÉPet!

Ezek rendkívül fontos dolgok!

Ezt egy MAGYARnak tudnia kell!

Meg kell tanulnia a Teremtés Rendjét!

Olyan komoly esélyt és kimeneti erőt vesztettünk már el az elhamarkodott dolgokkal, amiről írtam, amit nem tudok szavakkal leírni…
Pl a március 15.-i tánc… Tudjéátok mikor volt az ideje? 2 hete…
Akkor volt a pörgés-forgás, a férfi-női nagy összehangoló energiafolyam… Gyönyörű munka volt!
Ahhoz, hogy veszteségeket ne jelentsenek a jelenlegi folyamatok, nagyon sokat kell dolgoznunk még. És van 8 napunk…

Rendkívül komoly munkát jelent az, hogy egyáltalán a 24.-én túli lehetőségeket megteremtsük.
Hálás lennék azért, ha legalább a velünk egy úton haladók nem okoznának nehézséget.

Ha ezt a néhány napot kivétel nélkül MINDENKI nem fordítja arra, amire az Isten rendelte – akkor jövőnket gyakorlatilag lehúzhatjuk a Wc-n. És ezt nagyon komolyan mondom…

Most annak az ideje van, hogy állj meg, tegyél le mindent, és nézz bele a tükörbe!
Ez vagyok.
Isten meg kívánja mutatni, ki vagy valójában? Ki az benned, akivé válnod kellene!
Nem a hitetek a kérdés, hanem az érettség a Mag Magyar minőségre, ami elengedhetetlen az Isten Tervének kivitelezésére! Nincs több idő, és esély is csak egyetlen.
És nemcsak másban van a baj forrása. Mindenkiben. Benned is.
Én is lehetnék erősebb bizonyos dolgokban, fegyelmezettebb, és ezen dolgozom.
Miközben egyvégtében pásztázzuk a Teret, hogy hol és mit kell korrigálni.

A pápalátogatás körüli munkát meg hagy ne mondjam... Biztosan mindannyian éreztétek, és hozzátettétek a magatokét. Ám ezt is folyamatosan ellenőrizni szükséges, mert az antikrisztusi jegyek, amiket otthagyott őkelme, sokat tesznek.

Ahhoz, hogy felnőjünk egyéni rendelt feladatainkhoz, bizony minden korábbi hiedelmedet Magodról el kellene engedned ahhoz, hogy meglásd! MINDENT, amit a világ egészről gondolsz, és tapasztalsz, ami a rutinodat szervezi, alakítja…
Valóban letettem már mindent, ami a gyengeségem, emberi gyarlóságom, és az EGO terméke, mely a kifogásaimat és megmagyarázásaimat gyártja?

Nem máshol kezdődik a TUDATOSSÁG, az EGYSÉG, hanem BENNED!
Nincs már értelme sem mellébeszélni, sem kapkodni, sem semmit.
Ez várja június 20.-ig Tőlünk, mindenkitől egyénenként a Teremtés… A MAGYARTÓL.

Ha Te Magyarnak érzed Magad, akkor ezt kell MOST megtenned. Ettől függ, lesz e értelme filmen, táboron, esküvőn, házépítésen -               vagy bármin gondolkodni…
S ha valóban az vagy, és már mindent letettél, akkor meg is érzed ezeknek a JELeknek a hívását, amit az Isten tett az égre NEKED. a Nemzetünk Nemes Nemzetes tagjainak…
Ha nem érzed ezt – akkor pedig még van min dolgozni!

Komolyan sorsfordító hónapot, NAPOKAT élünk.

Június 24.

Kritikus nap. És nincs meg a kritikus tömeg… Ne ringassa magát senki illúziókban. NINCS MEG.
És a felelősség a Mienk, magyaroké.

Meginoghat a bizalom abban, amit mondok, mert lehet, hogy más kedvezőbben prognosztizál. Becsapja magát… És vele az egész Teremtést, a Teremtett Világot…

Ezen a 9 napon nem múlik semmi más– csak minden, ami valaha létezett.

Egyeztetett találkozód van? Menni kell megbeszélésre? Dolgozni? Ilyen vagy olyan kifogást találsz?
EZ ANNAK A JELE, HOGY BŐVEN VAN MIN DOLGOZNOD MAGADON!!!

Lehet ezekért a szavakért kritizálni, meg a Szent Koronára, vagy bárkire és bármire fogni a széthúzást..
A Szentkorona nem egy tárgy. Egy Rendet meghatározó ERŐ. Mely az univerzum egészének működését magában foglalja. Maga a Szent Törvény, ami minden létező szívébe bele van írva. Mindössze van egy tárgyiasult vetülete, amit igyekeztek torzítani, de ez megint egy órás téma lehetne. Maga a  Szent Korona, mint eszköz - a Tárgyiasult Krisztus. Bármivé is igyekszel magyarázni és zülleszteni az Őt ért csonkítások miatt…

Nem ez a lényeg!
Ettől senkinek az egyéni Magyarként vállalt leszületése nem mentesül vállalt kötelezettsége alól. És méltatlanul kezeli e Nemzet azt a bizalmat, amit Isten belé helyezett… És ez ránk is vonatkozik.

Ennek az ideje van most. A MAGYAR SZÍV ÖNVIZSGÁLATÁNAK RENDELT IDEJE VAN.

Vagy szembenézünk gyengeségeinkkel mindannyian, és RENDet teszünk MAGunkban, elindulunk a valódi TUDAT használatának útján, és MEGTEREMTJÜK a pozitiv kimenetet, vagy a túlélésre kell berendezkedni.
A választóvíz - ez a hónap. 24.
9 napunk van.
TUDOM, hogy miről beszélek…
Hiába vagyunk elég magos tudatosságban, a Griff Fészekben - nem vagyunk elegen a teljes sikerhez... Szükségünk van mindenkire. Rátok is, ahhoz, hogy legyen értelmezhető jövőre vonatkozó KÉPlet a Térben. Mert, egyenlőre a fokozódó káosz, a kötelek és fékek teljes elszabadulása, a fékevesztett káosz képlete látszik most, amiben valóban csak a túlélés programja fut 24.-én túl.

Ebből a 9 napból 5. arra vonatkozik, hogy magunkban RENDet tegyünk. S a Magyarnak a magában rendet tett kinyilatkozása jelent alapot a káosz Renddé szelídítésére.
A többi nap pedig a Tudatos Teremtésre rendeltetett – a bennünk, mint egyénben, mint Magyarba megteremtett egység megnyilvánulásával.

Mindenképpen részt ajánlatos venni egy napfordulós Szeren Nektek is, ahol teljes alázatban jelentek meg Istenünk, Égi Anyánk előtt, letéve a kamerát, a mikrofont, pénzt, paripát, fegyvert – mindent, és csak megállni előtte pőrén, hogy - Itt vagyunk uram, szolgálatodért születtünk...

Szelfi, feltűnősködés, szerénytelenség, szereplési vágy, okoskodás, tudálékoskodás, szerepek nélkül. Csak úgy, pőrén, ahogy Édesanyád világra hozott - lélekben mezítelenül, Égi anyád elé járulva, és elmondva a Hazatérés Himnuszát szívből, teljes megéléssel…

Elég ezt úgy is, ha Te magad vagy, vagy éppen lélekben közösséget vállaló, alázatban felnevelkedett közösséged, társaid!
Ha úgy érzed, a közösség, amelyben spirituális utadat járod, erre nem érett, akkor inkább válasz az egyedül megélt önátadást. Hidd el – Istenanyánk így is, ügyetlenségedben, bátortalanságodban is érzi szíved sóhaját, amellyel hozzá elindultál!
Egy szál gyertya, egy aprócska udvari tűz – bármi! Csak ez az alkalom, a Fény tetőfokán, a nagy esemény előtt Csak az Istené és Tied legyen!
Ahol, ha kell zokogva, sírva, ha kell énekelve, ha úgy érzed – valóban mezítelenül, de csak Istenanyánk, Krisztus, és Te, meghittségben, szerelemben átadva magad a Teremtés szolgálatának.

Nem kell elmenni sehová máshoz... Másnak más a dolga, más a feladata, másra vonatkoztatva kell megtennie kinyilatkozását - bár egy test szerveiként létezünk, de külön szervekként szükséges rendeződni.

Olyan ez, mintha sejtenként, majd szervenként kell megalkotnunk magunkat, majd egy működőképes szervezetté adódnánk össze.
Ám az EGYET ÉRTÉS titka az, hogy mindannyian az Isteni Lélegzetnek megfelelően cselekedjünk, ne az egyéni elképzeléseket követve.
Ettől leszünk azzá, amivé Egységként lennünk kell: Krisztussá. Népek Krisztusává.
De meg kell élnetek az Istent ebben a korszakváltó napfordulóban! Mélyen! Odaadással.

21.-én, és 19.én. Az Isten Tervének szolgálata iránti alázat kiárasztásával.

Életbevágóan fontos!
Addig viszont magatokon kell dolgozni, minimális kifelé figyelemmel, félretéve mindent, ami erről eltereli a figyelmet.

Az ezt követő bejegyzésekben átadok még néhány fontos segítséget ezekre a napokra, amit használjatok megfelelő alázattal, és megértéssel. Segítségetekre lehet.

Nekem is meg kell tennem a magamét, a saját csapatommal/szervemmel... A saját feladatomra. a saját feladatunkra...

Ha minderre KÉPtelenek vagyunk – ne kívánjunk egy tudatos társadalomnak tagjává válni, hanem játsszunk nyugodtan tovább a saját játszótereinken, játszva bevált szerepeinket, amibe belehelyeztük magunkat, és veregetve vállunkat, hogy mekkora ászok vagyunk, mert cselekszünk.

Hát, igen. Cselekszünk. Csak nem azt, nem akkor és nem úgy, ahogyan kellene... Ez talán még rosszabb és többet árt, mint amikor semmit nem teszünk…
Itt nem gondolok személyre, általánosságban beszélek – mielőtt az ego sértve érezné magát bárki részéről.

Nincs értelme annak, hogy névleges megmondó emberként vegyünk részt ebben a valóban elkötelezettséget, fegyelmet és a szó szakrális értelmében vett TUDATOSSÁGOT igénylő . NEM A MENNYISÉG A LÉNYEG, HANEM A MINŐSÉG – ezt vallom, és ennek megfelelően érkeznek társaim ar ra a feladatra, amelyben elindított a Teremtés.

És a FEGYELEM.

Szükséges a munkán és rendszeren belüli fegyelem - MINDEN SZINTEN.
Szükséges az Isteni Iránymutatás folyamatos lekövetése, és annak megfelelő cselekvés – vagyis az Isteni Igazság és REND teremtési rendjének, működésének megismerése, és a valódi tudatosság felépítése ahhoz, hogy valóban egy Fény korszkára érett, tudatos társadalom közösségévé érlelődhessünk.
Minden egyéb módja a Magyar Nemzet működtetésének – halott ügy.
Azt hiszem, ezt már nem kell magyarázni, mindenki számára látható.

Elég egyetlen jó szándékból, de rosszul meghozott DÖNTÉS és TETT, és mindent le lehet húzni a lefolyón – ennyire fontos a fegyelem…

Ez történt a Nemzet életében, a forróságban teljesen megbuggyanni látszó, spirituális csalamádéjával együtt.
Ennek okát már sokszor jeleztem, és rengeteg munkát ad az Isten ezen hibák okozta térbeli összeomlás kiküszöbölésére, és egyetlen perc sincsen már másra. A KÉPLET folyamatosan változik, azt lekövetni – nagyon nem egyszerű. Minden borul, akár óráról órára. 

Ez az oka annak, hogy az úgynevezett „aratás” megkezdése előtt még mindig nem tudunk felmutatni eleget a pozitiv kimenetelhez.

 2 hete - Istennek legyen hála - tudtunk javítani a lehetőségeinken, és úgy jelezte a Teremtés, hogy a ezen csak rontani lenne képes az ego, az egységesítésre nem vagyunk érettek, nem kell belemenni egyenlőre ennek megszervezésébe.
Mindemellett az elhamarkodott döntések, gondolatok, önkényeskedés, elmélyült és tömeges, tiszta tengelybe helyezkedés, nem megfelelő fegyelemmel kezelt teremtési gondolatminták rengeteg lehetőséget átírtak.

Nagyon komoly hibák lettek az önhittség oltárán elkövetve, s mindez rengeteg munkát adott azoknak, akik a KÉPLET leolvasásában járva, az igaz és igen keskeny ösvényt követve, éberen figyelik a folyamatok haladását...

Teljesen újra kellett olvasni a KÉPletet, mert felülíródott miattuk minden, ami addig elindult, és jelentős potenciált vesztettünk vele, és a kép már gyakorlatilag nem fogja tudni hozni, azt, amire rendeltetett.

De már mindegy, abból kell gazdálkodni, ami van.

Ha tehetek egy javaslatot - minden lépést a jövőbeni feladataitokra vonatkozóan kérdezzetek le, mert ha emberi ésszel kezelitek, rutinból, megszokásból, úgy jár, mint sok már kiváló kezdeményezés_ részeredményeket hozva, vagy épp rontva a már kialakult tér-egyensúlyon.

Minden tiszteletem ellenére ez kell mondanom. Ismerhettek annyira, hogy tudjátok: nem szeretek mellébeszélni.

A másik, amit tudnotok kell: Teremtéseitek sikere immár nem csak rajtatok múlik.
Hanem azon, hogy a Nemzetes Nemessé érlelődők száma hogyan alakul - beleértve Titeket is.
Hiszen senki - sem én, sem Ti nem vagytok még tökéletes egyensúlyi tengelyetekben.

Az ezen való dolgozás nem kikerülhető, bármennyire is sürgetőnek érzitek a munkát benne.
Mindenki érzi. Én is.
De vagy úgy csináljuk az egyéni feladatainkat is, ahogyan kell, ahogyan az Istenünk elvárja, lépésenként haladva, vagy az egyéni sürgetés áldozatává, martalékává porlad kezeitek közt minden hatalmas lehetőség. És abból tudtok gazdálkodni, amit a Magyarrá nemesedett emberek lehetővé tesznek.

Nem győzöm hangsúlyozni:

Ezt folyamatosan le kell követni, szinte percről percre, és annyit haladni, amennyit ebben a Térben legtökéletesebben meg lehet valósítani. Afféle készenléti üzemmódban, és folyamatosan áttervezve, ha kell.
Nyilván sarokkövek kellenek, de azon belül csak abban tudtok haladni, ami összeállt a Térben mások tengelybe helyezkedésének és a Ti egyensúlyotoknak eredményeképpen.
Ha ebben ne vagytok éberek, fegyelmezettek - borítékolni lehet előre az eredményt, ami nem pozitiv.

Meg kell tanulnotok a fegyelmet Nektek is. És a magyarnak az Istennel való társteremtői dolgában való munka mibenlétét. Ezt befelé haladás nélkül - nem lehet.

Hatalmas lehetőségeink voltak, mostanra szerényebbé zsugorodott a keret, de így is sokat tehetünk még ezekben a napokban, és azt követően is.

Feltéve, ha lesz értelme.

Isten áljon Minden cselekvőképes, Igaz Magyart!
Segitsen mindenkit az egyenes gerinccel feladatban JELre állásra.

Ölelésem Mindenkinek.
Éva