A SZOLGÁLATTEVŐ 2. fejezet - Egy SZOLGÁLATTEVŐ dilemmái, azaz a Zarándoklat margójára...

Kedvesek!

A minap az alábbi reakciót kaptam a zarándoklathoz kapcsolódóan.

"A cél szép és nemes de hogy gyűjteni kell rá az megint nem ... ahogyan mi is mindenki megkapja kéregetés nélkül is ... amire valóban szüksége van ... A FÉNYÚTON JÁRÓKNAK Nem kell kéregetni !!! ÁLDÁS! "


Égi vezetésem ma már jelezte felém, hogy ebben a témában szükséges lesz pár gondolatot megosztanom Veletek.
Nekem tanításként küldték a bejegyzés mellé, amikor a zarándoklatról írtam,  és föl kell vetnem, hiszen bizonyára nem csak egy emberben fogalmazódott meg a fenti a kérdés.
J ött a kérdés, s vele együtt kérik, írjam, amit szívemben érzek.

Tehát:

Minden bizonnyal magától értetődik az, hogy aki SZOLGÁLATBAN él, teszi a dolgát, áldozatot nem sajnálva. ALÁZATTAL, SZERETETTEL, ELVÁRÁS NÉLKÜL TESZI A DOLGÁT.
És fogadja a többi úton lévő áldását, amit kívánnak a feladat elvégzéséhez. 
Az pedig MINDENKI SZÁMÁRA "természetes", hogy amiről ezzel lemond - úgymint pl. munkavállalás a betevő falatért, hogy otthon maradt gyermekét ellássa - ez csak az Ő maga terhe... 

De gondold csak végig tiszta, igaz szívvel:
Csak az elvégzett munka eredményében kell vajon közösséget vállalni, vagy az ezzel járó nehézségben is készek vagyunk osztozni?... 
Igen - én a Gondviselésre bíztam a zarándoklatom terheit.
Ám ha valaki úgy érzi, hogy a gondviselésnek eszközévé kíván válni, és részt vállalni a feladatban az úthoz csatlakozással, vagy egyéb módon, minden lehetőség nyitva áll. 

Én magam "mindössze" gyermekeim és nagyobb családom  irántam való megértését, a zarándoklat és minden előkészületének költségeit, az út terhét, vezető ápolói munkahelyemet (szociális ágazat 15 év, ha érdekel a jövedelem) és legalább 2 havi munkabéremet,  áldozom érte.
Tőlem ennyi "telik"... Mindössze ezt ajánlom fel azért, hogy e feladat maradéktalanul elvégeztessen.
Pedig a hétköznapi gondok bizony nálam is adottak.
Ezt nem panaszként mondom, hanem hogy értsétek.

Ám a Szolgálat, amelyet én magam vállaltam - és valójában Te MAG lelked is vállalt, komoly áldozatokkal jár.
Mindannyiunktól komoly áldozatokat vár, hiszen MAG-YARnak lenni nem lehetőség, hanem kötelesség.


Volna néhány egyszerű, és életemből merített kérdésem - és most teljesen őszintén tárok elétek sok dolgot: 

• Szerintetek, Kedvesek, 
• egyszerű döntés az, hogy január 3.-án külföldre megyek "dolgozni" ( értsd: Isten adta dolgomat elvégezni), tudva, hogy itthon marad egy alig felnőtt fiú a tizenéves húgával, mindezt úgy, hogy az utolsó húszezer forintot hagyom számukra itthon, a végletekig kiszámolt tüzelővel? Szerinted milyen terhet jelent ez a szívednek? Mekkora lemondást jelent?
• Egyszerű helyzet tudni kinn a messzeségben, hogy mekkora tél van itthon, és nekik 2 helyen kell fűteni, iskolában vannak, és hidegre érnek haza, tüzelőt vágni és minden egyéb nehézség mellett?? Hinni, hogy lesz aki segítségükre lesz, ha gondban vannak? Szerinted milyen terhet jelent ez a szívednek? Mekkora lemondást jelent?
 

• Szerintetek könnyű döntés-e úgy itthon hagyni a Szolgálatért az Édesanyád, hogy 1 hónapja jött ki az intenzív osztályról, mert vérmérgezéséből 9 hónapig lábadozott ott, és tudod, hogy szüksége volna Rád? Szerinted milyen terhet jelent ez a szívednek? Mekkora lemondást jelent?
 

• Vajon egyszerű döntés-e otthagyni egy jól jövedelmező tanári állást októberben, amikor kérik tőled, azért, hogy felkészülhess és Németországban tedd a dolgodat, itthon hagyva mindenkit, férjed pedig a kontinens másik szegletén teszi ugyanazt??
  Szerinted milyen terhet jelent ez a szívednek? Mekkora lemondást jelent?
 

• És vajon milyen nehézséggel jár az, hogy ésszerű és elfogadható magyarázattal szolgálj családodnak azzal, hogy miért dolgoztok olyan helyen ahol borítékolni lehet, hogy nem fizetnek ki? Hogy  távolléted előre látod hogy minden szinten ráfizetés, pedig Ők azt remélik, hogy anyagi javaidat gyarapítani mentél.... Te pedig tudod, hogy ebből a szempontból hiába vagy távol a hazádtól és családodtól - javaid nem gyarapszanak tőle, életed nem lesz könnyebb, csak Nemzeted és Gaia teremtményei, szemmel nem látható, kézzel nem fogható formában jutnak előnyhöz... Hogy magyarázod el ezt nekik?
  Szerinted milyen terhet jelent ez a szívednek? Mekkora lemondást jelent?
 

• Ilyen előzmények után milyen itthon ülni és kivárni, míg kereshető nem lesz a lehetőség a munkára, helyre nem állítják megtépázott erőteredet? 

• S mikor mutatják hová indulj dolgozni, remélve hogy ez egy jövedelmet is jelentő hely, megszakad a szíved -  mert a hazádon ugyan belül, de gyermekeidtől távol mutatkozik, csak azért, mert a hely energetikai helyzete siralmassá és tarthatatlanná süllyedt?

• Miért? Kérdezed....
• Ha távol, akkor már legalább jövedelmező legyen! Így a kiadásaim elviszik a keresett pénzemet! 
• Miféle gondviselés ez?! Elég volt már!   Nem akarom ezt!
• Nem bírom elviselni ezt a kiszámíthatatlan, készenléti életet! Hogy semmit nem tervezhetek, mert mindig a folyamat határozza meg, hogy számunkra mi a következő lépés! Mindenki egyéni döntése és elvégzett feladatainak hatása formálja a Teret, és a következő lépésünket ez határozza meg... Mi lesz így az én terveimmel? Álmaimmal? 
• De hiszen régen lemondtam róluk, mert felajánlottam életemet és teljes Létemet a Szolgálatra... 
• Akkor meg mit nyekergek?! Nehéz? Nehéz, b...sza meg! 
• Most még nem értik meg a gyerekek, (kivéve nagylányomat) hiszen ők szenvedik a szükséget miatta, Ők élték meg sokszor a nehézségeket, a kemény és fájdalmasan nehéz telet itthon ... de egyszer ráébrednek saját útjukra és akkor már tapasztalattal és bölcsebben teszik dolgukat, mert tudják, mire figyeljenek oda...

• Végül elvállalod a munkát- életed legnehezebb döntését meghozva a , mert már alig bírod a gyermekeiden hozott áldozatok terhét, akik kinélkülözik a szolgálatra fordított kiadásokat - , szembenézel nagy családod szigorú intelmeivel, (hogy milyen felelőtlen vagy, anya ilyet hogy tehet, és a keresztvizet is csaknem leveszik rólad, de te tudod, hogy féltenek és érthető is szempontjukból ez a reakció....) Te kitartasz keservesen megszült döntésed mellett,  elindítod a felvételt 2 megyével távolabbi új, de legalább pénzkereső munkahelyeden, kezdenél augusztus 14.-én - ám addigra olyan helyzet áll elő a térben, hogy neked változtatnod kell a feladaton és helyszínen!
• Megérted a helyszínek energetikai igényét, helyzetét, és tudod, hogy nem a munkába állás és  a jövedelemszerzés lehetősége már szolgálatod útja, - mert a folyamatok menet közben mást irányt vettek, és Szent Korona számára előnyös döntéseket hoztak valamely Fényküldött Társaid, a helyzet változik... 
• Felismered, hogy már egy 1300 km-es zarándoklat a feladat, 
• lehet hogy egyedül, mert a párodnak meg kell teremtenie az anyagi hátteret a szolgálathoz és a család számára?
• S közben Gyermeked fejedre olvassa, hogy magára hagyod, és inkább sétálsz az emberiségért, mint érte, vele, a saját gondjaidért teszel?... 
•  Szerinted milyen terhet jelent ez a szívednek? Mekkora lemondást jelent?

Szerinted, Kedves úton járó Testvérem ezek könnyű döntések? 

Mielőtt válaszolnál, elmondom. Nem azok.

A SZOLGÁLAT útját nem a könnyű döntések övezik. 

Életem legnehezebb döntései vannak mögöttem az elmúlt évben...
De kinyilatkoztattam az EGY Istennek: Szolgálom Nemzetemet és az emberiséget akként, ahogyan Ő kéri, nem úgy, ahogyan nekem kényelmes és ésszerű...  
(Félreértés ne essék: saját otthonom közelében is módomban állna munkát vállalni, minden bizonnyal már május végétől is dolgozhatnék, ha ezt saját elképzeléseim szerint tenném. De sajnos ez az opció nem az, amire szükség van Mindenek számára. Máshol, másként, más célból szükséges tennem a dolgomat, mintsem önmagom anyagi gyarapítására.)

A TE akaratod legyen meg Uram, ne az enyém... S én alázattal igyekszem a tőlem telhetőt elvégezni.

Kinyilatkoztattam mindahányszor, amikor meggyengültem, megkísérttettem, de felismertem ismét utamat.

Így hát, ha vonakodva is, de eleget tettem az útmutatásnak, tudva, hogy ismét mérlegre tétetek ezáltal a Fényküldöttek számára - kiírtam a kért módon a gyermekem számlaszámát is, és jeleztem, hogy számítok bármilyen jószándékú segítségre, nem elsősorban anyagira gondolok.
Csatlakozásra, szállásra, adományra, bármire.  
S ha mást hozzáadnod a célhoz valóban nem áll módodban, akkor lelki támogatásra és áldásra. 



Én is dönthetek, dönthettem volna sokszor másképp. 
És megvallom, olyan komoly terhet jelent ez nekem minden szinten, elsősorban a gyermekeimmel szemben, hogy Ők háttérbe kerülnek hosszú évek óta a Szolgálatért, hogy nem tudom, lesz-e erőm nélkületek végig csinálni... Bátorításotok, együttérzésetek, munkátok, támogatásotok nélkül.

Égi Anyánk oltalmát élvezem, minden áldás rajtam van, kétségem effelől nincsen. hiszen minden pillanatában életemnek érzékelhetem....
De a szívem nagyon nehéz amiatt, hogy tudom, milyen gondokat hagyok itthon... Ember vagyok én is. És Anya.
Értetek, és Minden Létezőért  felelősséget érzek, nem csak családom tagjaiért, és ezt Ők még nem igazán értik meg. És ezeket, ha most úgy érzed, hogy hangzatos szavak, akkor tévedsz. Őszinte, és mélyen átélt és kiadott gondolatai lelkemnek...


Tudd meg:
Kételkedtem a Gondviselésben is... Önmagomban is... Mint Anya... Mint Fényküldött. Mint ember. Mert nehéz döntések ezek...

De mi lesz akkor, ha nem teszem meg a rám bízott feladatot, mikor tudom, milyen erőket képvisel és jelent ez a feladat?
A "B" verzió már mindig gyengébb eredmény hoz! 
És annyi de annyi lehetőséget kihagytunk már Nemzetként és MAGOKként, Testvéreim, pedig az energetikai alapok megvoltak... Nagyon sokat...
Miattam essen kútba ez a lehetőség? Hiszen sokszor sokféle "B" verzió mellett döntenek sokan! Én magam is egyszer, és érzem a terhét!
De én Megígértem a Teremtő EGY Istennek, hogy nem hagyom cserben többé, mert tudom, mit tartunk és ez mivel jár!

Szent Koronánk erejét támogatnunk kell, mert komoly, átfordító munkára készül a Térben. 
Égi Édesanyánk energetikáját a Mátrában komoly munkával kell helyreállítanunk szeptember közepéig, mert sérült - szándékos, vagy féltudatos munkák eredményeként - ez adja meg az alapot Szent Koronánknak. 

(Amikor a Mátrai szakaszon leszek, ott feltétlen számítok a segítségetekre.)

Hatalmas lehetőséget építhetünk fel, és ideje lenne összefogni érte minden magát Magnak valló részéről. 
EGY-S-ÉGre van szükség régóta. Most különösképpen.
Részleteket nem tudok mondani, hiszem a kimondott szó máris teremt, ami érzékelhető is a térben azok számára is, akik nem feltétlenül szeretnék ezt a folyamatot látni felépülni....
Kérlek, hangolódjatok erre az energiára, és kérjétek le ki-ki a neki szánt feladatot benne, és azt maradéktalanul végezzétek el, jó?

Zárásként még pár gondolat.

Kérlek, mérd föl magodban: Te magad vajon mindent megteszel, ami módodban áll, hogy előbbre vidd az EGY Isten tervét a Rád szabott módon?

Igen, nem mást kérek: Osztozzunk a felelősség és feladat terhén. 
Mindig, és mindenkor, minden szinten.
Mert valóban: ne csak az eredmény haszna legyen közös, hanem a felelősség és teher is, hogy a Szent Küldetése a MAGnak be legyen végezve.

Hidd el, még mindig van egy lépéssel mélyebb és áldozatkészségedben nagyobbat igénylő módja a szolgálatnak. Mindig... Csak a komfortzónát kell tágabbra engedni, és meglátod: Még ez, még azt a feladatot is el tudom végezni, mert kész vagyok "megfizetni az árát" (időben, fáradtságban, netán anyagban).


Őszinte szeretettel
Éva